Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Európai politikai körkép 1848-1849
sőbbi viszonttámogatás reményében segítette e törekvéseket. Tecco báró, törökbarát politikus, a szárd-piemonti királyság konstantinápolyi követe az olasz egyesítést a Savoyai-dinasztia vezetésével tartotta megoldhatónak. Megfelelő személyes kapcsolatot alakított ki a török vezető körökkel, s Canning angol követtel is, akivel baráti viszonyban és politikailag azonos platformon állt. A térség másik társadalmilag-politikailag mozgásban lévő területe Galícia volt. A török politika viszonya ebben a kérdésben a legegyértelműbb: befogadta a lengyel menekülteket, Adam Czartoryski herceg pártjának működését támogatta, ezzel némi fenyegetést jelentve Oroszország irányába. A magyar szabadságharc idején a hivatalos megbízólevéllel nem rendelkező, de irodával és a török kormány részéről követi elbánásban részesülő Mihal Czaykowski egy lengyelekből szervezett légió élén Magyarországra küldte unokatestvérét, Zamoyski grófot. A török kormány segítséget nyújtott felfegyverzésükhöz, akárcsak az Alessandro Monti gróf vezette olasz légió esetében. A magyar ügyet elsősorban akkor karolta fel Törökország, amikor az orosz invázió veszélye nyilvánvalóvá vált. Az orosz befolyás erősödése a térségben, de elsősorban az orosz-osztrák közeledés súlyos veszélyt jelentett Törökország részére. Figyelembe kell venni azt is, hogy a korábbi konfliktusokban Ausztria Törökország mellé állt, s ez bizonyos politikai közeledést eredményezett a két ország között, mely most veszélybe került az oroszoktól való félelem miatt. A döntések meghozatalánál ez utóbbi ellenséges viszony nyomott többet. Amikor Andrássy Gyula gróf a magyar kormány képviseletében megérkezett a Portához, ott Palmerston szigorú semlegességre utasító magatartása miatt csak titkon fogadták, de folyamatos kapcsolatot tartottak a magyar követtel. Egészen augusztus végéig bíztak abban, hogy a magyarok sikereket érnek el, és angol segítséggel kierőszakolható egy háború Oroszország ellen. Néhány mozzanatot még fel kell vázolni a lengyel emigráció magyar üggyel kapcsolatos állásfoglalásáról. Adam Czartoryski herceg a párizsi emigrációban elsődleges célnak Ausztria felosztását tekintette, mint a lengyel ügy megoldásának alapfeltételét. Ebbe beletartozott az is, hogy csak Magyarország középső területe maradjon a magyar királyság része, a többi felosztandó a szerb, a román és a cseh nemzet között. Ez a politikai irány azt eredményezte, hogy a forradalom elején megbízottai Erdélyben a magyar ügy ellen léptek fel. 1848 őszére a helyzet gyökeresen megváltozott. A francia belpolitikai helyzet már nem kedvezett a köztársaság eszméjének, az olasz küzdelmek során a novarai vereséggel (1849. március 23.) és Károly Albert piemonti király lemondásával elszáll az olasz egység megteremtésének álma, egyedül a magyar szabadságharc jelenthetett szövetségest az abszolutizmus elleni küzdelemben. Ehhez járult az orosz beavatkozás előkészületeinek híre, mely végleg arra késztette Czartoryski herceget, bírálja felül eddigi álláspontját és vesse el Magyarország — mint szövetséges az Ausztria elleni küzdelemben — feldarabolásának tervét. A további egyeztetések alapfeltételeként Erdély autonómiáját, korlátozott területelcsatolást és a nemzetiségek számára Magyarországon belüli területi autonómiát tartott szükségesnek. Kossuthot a herceg követei a szabadságharc
