Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16.-1895. január 13. 2. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

80728./ 1894. november 7. nem említett katonai tisztviselők özvegyeire és árváira is; végre, hogy az 1887. évi többször idézett törvény 1. § a. pontjának és 21. §-ának határozmányai kiterjesztessenek azon tiszti és legénységi özvegyek- és árvákra is, kiknek férje, illetőleg atyja béke idejében aktív szolgálatban, nevezetesen a gyakorlatok alkalmával, bár külső sérülés vagy sebesülés nélkül, a szolgálat fáradalmai vagy balesetek következtében halt el. A honvédelmi miniszter úr e kívánatokat méltányosnak tartja, s azoknak teljesítését maga részéről is melegen ajánlja. Különösen ami az 1887:XX. te. 34. § b. pontjában foglalt megszorítás megszüntetését illeti: emellett ugyanazon indokok harcolnak, melyek a törvényhozást az 1891 :X. te, megalkotása által az a. pontban említett határozat módosítására vezették, s a 34. § b. pontjában említetteknek is ellátásban részesítése annál kevésbé ütközhetik komoly nehézségekbe, mert a közös hadügyminiszter kiszámításai szerint a Hadmentességi Alap kamatai az ebből származó, az első évben mintegy 445 000 Ft-ra tehető megterheltetést még az esetben is megbírnák, ha legközelebb egy nagyobb háború állana be. A másik két kívánatnak megokolása is önként kínálkozik; különösen ami a béke idején, gyakorlatok alkalmával a szolgálat fáradalmai vagy balesetek következtében elhunytak özvegyei- és árváinak ellátását illeti: csak igazságos volna, hogy miután ezeknél is a szolgálat teljesítése idézte elő a halált, s a hátramaradt hozzátartozóira nézve egyformán súlyos, akár valóságos háború vagy békés gyakorlatok alkalmával megsebesülés, vagy e fáradalmak következtében vesztették-e el támaszukat, — ezeknek ellátásáról is az 1887:XX. te. 1. § a. pontja értelmében gondoskodás történjék, annál is inkább, mert az eddigi tapasztalás szerint az ilyen bebizonyított esetek csak igen kis számra rúgnak, s így az ebből származó pénzügyi megterheltetés is minimális volna. Figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy az osztrák törvényhozó testületekben az osztrák honvédelmi miniszter az 1887:XX. te. 34. § b. pontjában említett kategóriákra nézve már ki is jelentette, hogy az eziránti törvény létrejöttét csak a magyar kormány akadályozza, s hogy ő addig is, míg e részben a törvény létrejön, az osztrák pénzügyminiszter hozzájárulásával a tervezett törvényjavaslatban felvett nyugdíjaknak kegydíjképpen való engedélyezését fogja legfelsőbb helyen javaslatba hozni, amely kijelentés után az e részben nyilvánult kívánalmak nem teljesítésének ódiuma egészen a magyar kormányra és esetleg a Magyar Országgyűlésre hárulna. A minisztertanács hozzájárul ahhoz, hogy az 1887:XX. te. határozmányai a jövőre nézve az ezen törvényben nem említett egyéb katonai tisztviselők özvegyeire és árváira is kiterjesztessék, a másik két kívánalmat azonban teljesíthetőnek nem tartja. A polgári szolgálat köréből is vannak az özvegyeknek és árváknak olyan kategóriái, melyek az új nyugdíjtörvény szerint részesülnének ellátásban, míg a régibb szabályok szerint olyat nem kapnak; de a kormány eddig minden kísérletet, mely a polgári tisztviselők és hozzátartozóik nyugalmi ellátásáról szóló 1885:XI. te. határozmányainak visszamenőleg alkalmazására nézve tétetett, elvi és pénzügyi tekinteteknél fogva következetesen visszautasított. 1061