Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16.-1895. január 13. 2. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)
1894. november 7. 80./28./ A magyar kormánynak tehát lehetetlen volna az 1887:XX. te. határozmányainak visszamenő alkalmazását javaslatba hozni, és ezen intézkedést az Országgyűlésen igazolni, kivált miután az most már ismételve történnék, ha hasonló intézkedés a polgári tisztviselők özvegyei- és árváira nézve is nem történnék. Az 1887:XX. te. 1. § a. pontja és 21. §-a határozmányainak a béke idején gyakorlatok alkalmával szenvedett fáradalmak vagy balesetek következtében elhunyt tisztek és legények özvegyeire és árváira való kiterjesztése ellenkeznék a hadmentességi díjról alkotott 1880:XXVII. te. eredeti célzatával, mely a hadmentességi díjakból alkotandó alapot az ellenség előtt elesett s a hadi fáradalmak következtében elhalt katonák hozzátartozói javára rendelte, figyelembe veendő az is, hogy az ilyen rendelkezés kiszámíthatatlan igények támasztására szolgáltatna alkalmat. Annál kevésbé járulhat a minisztertanács a Hadmentességi Alapnak jelentékenyebb újabb megterheltetéséhez, mert azon számítások, melyek eredetileg a Hadmentességi Alap fokozatos gyarapodására nézve tétettek, be nem váltak, s az eredetileg 1918. évre kilátásba vett időpont, amidőn a Hadmentességi Díjalapnak évi kamata 6 millió Ft-ra emelkednék, főleg a közbejött konverziók folytán máris nevezetesen kitolatott, s újabb konverziók esetében még messzebb fogna kitolatni. Emellett különösen figyelembe veendő azon eddig számításon kívül hagyott körülmény, hogy egy bekövetkezhető átalános mozgósítás esetében a behívottak családtagjainak az 1882:XI. te. értelmében való segélyezése ez idő szerint még nem is sejthető rendkívüli nagy összegeket fogna igénybe venni. Ami az osztrák honvédelmi miniszternek az osztrák parlamentben tett fennebb említett egyoldalú kijelentését illeti: a minisztertanács kénytelen konstatálni, hogy az — még ha az e részbeni osztrák 1887. ápril hó 27-én kelt törvény vétetik is tekintetbe — a törvény szellemének meg nem felel, mert egy közös rendeltetésű alapnak miképpeni felhasználása a két kormány között egyetértőleg állapítandó meg, s e kijelentés nevezetesen megnehezíti a magyar kormány helyzetét a tekintetben, hogy az 1887:XX. te. határozmányainak kiterjesztése érdekében a Magyar Országgyűlésnek javaslatot terjesszen elő. Másfelől a minisztertanács ahhoz nem járulhatna, hogy a magyar honvédelmi miniszter a fennálló törvény határozmányainak kijátszásával az 1887:XX. te. 34. § b. pontjában említett özvegyek és árvák számára kegy díjakat hozzon javaslatba. 4 1062