Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány A Lloyd-szerződés felbontását és az Adria Magyar Tengerhajózási Rt. fejlesztését Baross Gábor egyik legsikeresebb tettének minősíthetjük. így vélekedett a tevékenységét egyébként élesen bíráló kortársa, egy időben beosztottja, Szabó Jenő miniszteri tanácsos is.

33 Az Adriával létrejött — Baross szavaival — „egy, ha nem is világraszóló, nagy, de a mi viszonyainknak megfelelő, fejlődőképes tengeri hajózási vállalat." (Megjegyezzük, hogy 1890 végén a minisztertanács Csörgheő Gyula miniszteri tanácsos nevezte ki az Adria mellett rendszeresített, akkor megüresedett kormánybiztosi állásra — 1890. dec. 3./13.) Baross és a kormány a fiumei parti hajózás további támogatását is fontosnak tartotta. Ennek megfelelően a minisztertanács 1891 májusában és 1892 márciusában döntött a Schwarcz, a Sverlyuga és a Krajan cégek, illetve az utóbbi kettő egyesülésével létrejövő Magyar-Horvát Tengeri Gőzhajózási Rt. segélyének biztosításáról. (1891. máj. IMI., 1892. márc. 20./3.) További, a tengerhajózást érintő tervek végrehajtása a következő kabinetre maradt. Kormányunk hivatali ideje alatt is folytatódott a fiumei kikötő 1870-es években megkezdett építése, fejlesztése. A minisztertanács elé két konkrét ügy került: a testület 1890 végén a kikötő és raktárépületei villanyvilágításának berendezéséről hozott határozatot (1890. dec. 17./3.), 1892 tavaszán pedig felhatalmazást adott egy úszódokk létesítésének pénzügyi támogatására (1892. márc. 20./5.). Utóbbi ügy áthúzódott a Wekerle-kormány idejére is. 2. 3. Posta, távírda, távbeszélő Az 1890-es évek első felében polgári és katonai érdekekből egyaránt fokozott igény mutatkozott a távíró- és távbeszélő-szolgáltatások fejlesztésére. E tevékenységet az állam tartotta kézben, így az intézkedések megtétele a kormány kötelessége volt. E téren a Szapáry-kabinet idején a következők történtek. 1890 tavaszán minisztertanácsi határozat hagyta jóvá az 1881 óta működő, később állami kézbe került budapesti távbeszélő-hálózat személyi bérletének részvénytársasági bérletté alakítását, amely később lehetővé tette a jelentős bővítést. (1890. márc. 25./12.) Röviddel ezután a közös hadügyminiszter kezdeményezésére külön távírdavonalak kiépítéséről döntött a testület a vasúti kocsiintézőségi hálózatban a mozgósítás és háború esetén szükséges gyors összeköttetés megteremtése céljából. (1890 Jul. 18./6.) A következő évben Baross átfogó tervezetet készített az ágazat fejlesztésére. Ezt a minisztertanács elfogadta, és felhatalmazta a minisztert a szükséges intézkedések megtételére. (1891. máj. 21./7.) A jegyzőkönyv szövege és a jegyzet tartalmazza a részleteket, itt csak arra utalunk, hogy a távíró- és távbeszélő-szolgálat teljesítőképességét fokozó új vezetékek és távíróállomások létesítéséről, a díjszabás átalakításáról (olcsóbbá tételéről) és a táviratok kézbesítésének — a távbeszélőben rejlő lehetőségek felhasználásával történő — javításáról volt szó elsősorban. Baross programja három év alatt összesen 1,3 millió Ft felhasználását jelentette, amit az éves költségvetésekben biztosítottak. 62