Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány sített járatokat. Ezen kívül néhány apró, a Fiume környéki parti hajózást űző és csekély állami támogatást élvező vállalkozás létezett még. 1889-90-ben a Lloyd — szorult helyzetére hivatkozva — az állami szubvenció jelentős felemelését kérte a Monarchia mindkét államától. Ausztria hajlandóságot mutatott a kérés teljesítésére, a magyar kormány azonban nemet mondott. A kormányváltozást követően 1890 júniusában az osztrák fél — a közös külügyminiszter útján — új javaslatot tett: ha Budapest továbbra sem egyezik bele a Lloyd szubvenciójának felemelésébe, akkor kezdjenek tárgyalásokat a közös szerződés felbontásáról és arról, hogy a jövőben csak Ausztria kössön megállapodást a társasággal. így a magyar kormánynak választania kellett, hogy a továbbiakban is a Lloydra vagy pedig egy önálló magyar vállalkozásra fordítja az e célra biztosítható összegeket? Baross az 1890. június 20-i minisztertanácstól kapott utasítást az osztrák javaslattal kapcsolatos álláspont kialakítására. (1890. jún. 20L/2.) A kereskedelemügyi miniszter terjedelmes előterjesztést készített, amelyben kimerítő indokolás után az osztrák javaslat elfogadását, valamint egy megfelelő nagyságrendű magyar hajózási vállalat létrehozását indítványozta. 1890. szeptember l-jén tárgyalta meg a minisztertanács Baross előterjesztését, és egyhangúlag elfogadta azt. Eszerint a magyar kormány — bizonyos feltételekkel — készségét nyilvánította a tárgyalásokra, sőt a Lloyddal kötött szerződés felbontására is, de csak bizonyos feltételekkel. (Pl. a szerződés csak akkor bontható fel, ha a magyar fél már megtette a Lloyd pótlására szükséges intézkedéseket; a két kormány állapodjon meg a „viszonos barátságos elbánás" biztosításáról a tengerhajózásban.) Baross egyúttal feladatul kapta, hogy a földmüvelésügyi és a pénzügyminiszterrel egyetértésben terjesszen elő javaslatot a Lloyd pótlása és a „hazai tengeri hajózás segélyezése" ügyében. (Részleteket — a továbbiakra is — Id. a jegyzőkönyvhöz készített jegyzetben. — 1890. szept. L/1.) E döntés után a minisztertanács rendszeresen foglalkozott a Lloyd-szerződés felbontása és az Adria társasággal kötendő új szerződés ügyeivel. A testület 1890. szeptember végén a Lloyd trieszti raktárépítéséhez tervezett kölcsönfelvételhez járult hozzá (1890. szept. 29J2.), november végén pedig tudomásul vette Baross beszámolóját az osztrák kereskedelemügyi miniszterrel folytatott előzetes megbeszéléseiről (1890. nov. 26./?.), majd december elején elfogadta a kereskedelemügyi miniszter jelentését arról, hogy az osztrák kormány általánosságban egyetértett a magyar javaslatokkal, és hogy a létrehozandó közös bizottság rövidesen megkezdi a részletekre vonatkozó tárgyalásokat (1890. dec. 3.ÍJ.). 1891 első felében mindkét irányban sikeresen folytak az egyezkedések. Baross továbbra is időről-időre és részletesen beszámolt a minisztertanácsnak a történésekről, a szerződéstervezetek kimunkálásának folyamatáról (1891. jan. 15./L, febr. 13./3.), majd a szerződések létrejöttéről (1891. ápr. 3./3., máj. L/8, és 9.). A magyar kormány lényegében érvényesíteni tudta elképzeléseit. A Lloyddal fennálló szerződés 1891 végével megszűnt, az Adriával pedig 1892. január 1-jei hatállyal új, 20 évre szóló szerződés jött létre, amelyben az állam a korábbit jelentősen meghaladó szubvenció fizetésére, a társaság viszont lényegesen több járat teljesítésére vállalt kötelezettséget. A két cég konkrét működési területeit is meghatározták. Mindezt a törvényhozás két törvény (1891:29. és 30. tc.-ek) meghozatalával szentesítette. 61