Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1891. november 21. 95748./ 15. A földmívelésügyi miniszter felhatalmazása arra, hogy az Olaszországgal meghosszabbított állategészségügyi egyezményről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés elé terjessze.

20 17. A topuskói fürdő átadása a horvát-szlavón országos kormány birtokába A pénzügyminiszter úr előadván annak szükségét, hogy a topuskói fürdő tulajdonjoga iránt fennforgó kérdés eldöntessék, emlékezetbe hozta az ez ügyben létrejött korábbi minisztertanácsi határozatokat, nevezetesen az 1881. augusztus 6-án, 1889. november 4-én és 1890. november 4-én keletkezett minisztertanácsi határozatokat. Ezen előzmények meghallgatása után a minisztertanács abban állapodott meg, hogy a topuskói fürdő nem tekinthető más szempontból, mint bármely más Horvát-Szlavónországok területén lévő állami vagyon, mely tehát a Magyar Korona Országainak közös állami tulajdonát képezi, de az 1868:XXX. te. 8. §-a értelmében a Horvát-Szlavón Országgyűlés meghallgatása és beleegyezése nélkül el nem adható; tekintve azonban a topuskói fürdőnek mint a közegészség ügyének szolgáló intézetnek rendeltetését: a minisztertanács beleegyezik abba, hogy úgy amint ez már a minisztertanács részéről 1881. augusztus 6-án elhatároztatott, ezen fürdő teljesen a horvát-szlavón országos kormány birtokába és rendelkezése alá bocsáttassék úgy, hogy 1892. év január l-jétől kezdve a fürdőnek mind jövedelmei, mind kiadásai HorvátSzlavónországok beligazgatási költségvetését illessék. 18. Óvintézkedések a német egyesületi ezüst tallérok tervezett bevonása miatt A pénzügyminiszter úr figyelmeztette a minisztertanácsot azon pénzügyi veszteségre, mely Magyarországot érhetné a német egyesületi ezüst talléroknak a német birodalmi kormány által szándékolt forgalmon kívül helyezése folytán, ha részünkről a kellő óvintézkedések idejekorán meg nem tétetnének. Ausztria ugyanis — mint a volt Német Szövetség tagja — az 1858-i pénzügyi egyezmény értelmében 76 millió német márka értékű ezüst tallért veretett, mely tallérok az aranyvalutának 1872-ben Németországban történt behozatala folytán tényleg 3 arany márka értékben fogadtatván el, a Monarchia pénzügyi forgalmából egészen kiestek, s Németországba vándoroltak.

21 Magyarországot e talléroknak visszaváltási kötelezettsége, minthogy soha sem volt tagja a Német Szövetségnek, jogilag nem terheli; sőt Ausztriának is — az előadó 608