Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

95748./ 1891. november 21. miniszter úr nézete szerint — megszűnt e részbeni minden kötelezettsége, mert a német birodalmi kormány maga kívánta 1872-ben, hogy ezen tallérok hagyassanak meg továbbra is a forgalomban. Ha azonban a német kormány most forgalmon kívül helyezi e tallérokat, azok mostani tényleges értékükben az Osztrák-Magyar Monarchiába vettetnének, s az ezüst és arany értékkülönbözetből származó, mintegy 8 millió Ft-ra számítható veszteséget a Monarchia volna kénytelen viselni. Ily nagy menynyiségű, külföldön demonetizált ezüstpénznek a Monarchiába özönlése, melynek nagy része az Osztrák-Magyar Bankba kerülne, felszökkentené az arany ázsióját is, és ennek következtében hátrányos befolyással volna a valuta rendezésére nézve is.

22 Szükséges tehát, hogy nálunk is idejében forgalmon kívül helyeztessenek ezen egyesületi tallérok; de eziránt csak az osztrák kormány intézkedhetik, ami iránt egyébiránt az előadó miniszter úr meg is kereste az osztrák kormányt. Az előadó miniszter úr az ezüstbeváltási rendeletnek oly értelmű módosítása által tenné meg a szükséges óvintézkedéseket, mint ezt a minisztertanácsnak egy alkalommal már előadta volt.

23 A közös külügyminiszter teljesen osztja az előadó miniszter úr álláspontját, csakis azt a kívánatot fejezte ki, hogy miután a német birodalmi kormány ez ügyben előzékenyen járt el irányunkban, amennyiben szándékát előre tudatta, mi is előre tudassuk szándékunkat a német kormánnyal. Ennek előrebocsátása után az előadó miniszter úr kéri azon általa elfoglalt álláspontnak jóváhagyását, hogy Magyarországot a kérdéses egyesületi ezüst tallérok tekintetében semmi kötelezettség sem terhelheti; továbbá jóváhagyását annak, hogy az osztrák kormányt megkereste, hogy ezen tallérok forgalmon kívül helyezése iránt idejekorán intézkedjék, maga részéről pedig az ezüstbeváltási rendelet módosítása által a szükséges óvintézkedést megtegye. A pénzügyminiszter úr álláspontja helyeseltetvén, az annak megfelelő további eljárásra felhatalmaztatott.

24 Jegyzetek a Tarkovich javítása; itt eredetileg az „elhatározott" szó állt. 1 A BM Lt.-ában nem maradt fenn az ügyre vonatkozó irat. 2 LA. még 189J. jan. 3J8., máj. 2I./9., jún. 3J6., dec. 5J5., ill. az alábbi 5. jegyzetet. 3 Iratok: OL - K 255 - 1891 - 6. t. - 2884, 2893. 4 LA. még 1891. jan. 21./3., dec. 5./5. — A véglegesen dec. 6-án megkötött egyezményt tartalmazó tvj.-ot Baross dec. 7-én terjesztette be, s azt a Ház még dec.-ben elfogadta. (Kh. iratok és tárgyalás: OL - K 2 - 1887/92 - 8253, 8322/1891, 8335/1892 /193. cs./, KN /1887-92/ 27. k. 316., 375., 501., 506., 525. p.) — A javaslatot az 1892:4. te. emelte tv.erőre. Eszerint a szerződő felek egyikének alattvalói a másik fél területén a találmányok, mustrák, minták, védjegyek, cégek és nevek oltalma tekintetében ugyanazon jogokat élvezték mint saját alattvalóik. 5 Az összes külkereskedelmi vonatkozású jk.-i pont felsorolása: 1890. márc. 25. 29. jegyzet. 6 A szerződést nov. 20-án parafálták. OL - K 230 - 1891 - 5. t. - 35 117 (76 606). További iratok: OL -K255- 1891 -6. t.-3112. 7 Vö. 1891. dec. 24./1. 8 Ld. a következő jk.-i pontot. 9 LA. 1891. dec. 5J5. 10 LA. 1891. okt. 23./13. 609