Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány gel!) A miniszterelnök a 3. változat mellett tette le a voksát, a kabinet azonban — több hiányzó miniszterre tekintettel —- elhalasztotta a döntést, bár abban mégis megállapodott, hogy ehhez előre megkéri az uralkodó jóváhagyását. Ferenc József beleegyezése augusztus 3-án érkezett meg. Ugyanezen a napon összeült a minisztertanács (egyedül a Felség személye körüli miniszter maradt távol betegsége miatt, de írásban ő is elfogadta a döntést), és elhatározta az ún. kétszakaszos „elvi" törvény megalkotását. Ezután már gyorsan peregtek az események. A Képviselőház augusztus 4-i ülésén a törvényjavaslat 1. §-ának folytatólagos tárgyalása során a kormány képviselői módosító indítvánnyal érvényesítette elképzelését. A Ház augusztus 8-án, a Főrendiház október 5-én fogadta el a törvényjavaslatot, amelyet az uralkodói szentesítést követően hirdettek ki a törvénytárban. Az 1891. évi 33. te. — a vármegyei közigazgatás rendezéséről — teljes szövege a következő: „l.§ A közigazgatás a vármegyékben állami feladatot képez, melyet kinevezett állami közegek intéznek, részint önállóan, részint — a törvény korlátai közt — önkormányzati elemek közreműködésével. 2.§ A belügyminiszter utasùtatik, hogy az 1. §-ban kimondott elvnek megfelelőleg: a vármegyei közigazgatási közegekről és azok hatásköréről, a vármegyék önkormányzatáról, a közigazgatási bizottság szervezéséről, — valamint a közigazgatási bíróságokról — egyidejűleg terjesszen elő törvényjavaslatokat. " (A törvényjavaslat képviselőházi tárgyalásának konkrét eseményeit a jegyzőkönyvekhez készített jegyzetekben tárgyaljuk. Ld. 1891. máj. 7./L, jún. 17./L, aug. L, aug. 3./1.) A kortársak, majd később a történeti irodalom egyértelműen a kormány és személyesen Szapáry súlyos kudarcának minősítette, és minősítjük magunk is a reformjavaslat bukását. Már előzetesen sok jel mutatott arra, hogy a kudarc az adott viszonyok között elkerülhetetlen.

4 Szőgyény-Marich László Felség személye körüli miniszter Kállay Béni közös pénzügyminiszterhez írt 1891. augusztus 18-i leveléből idézünk ennek alátámasztására: „Te tudod, hogy én mindig azon nézetben voltam, hogy a közigazgatási törvényjavaslatot klotűr nélkül nem visszük keresztül, s így engemet nem lepett meg az újabb fordulat, mely — valljuk meg — nem előnyös reánk nézve, de mégis jobb mint az Országgyűlés feloszlatása, mert teljes meggyőződésem szerint eddig nem vagyunk kellőképp az új választásokra előkészülve."

5 A miniszterelnök — a történtek ellenére — komolyan vette az 1891:33. te. rendelkezését (vö. 1892. szept. 16./2.), és folytatta a reform előkészítését a Belügyminisztériumban. Az 1892. januári választások után összeülő új Országgyűlést megnyitó trónbeszéd is a kormányprogram „egyik legfontosabb feladatá"-nak nevezte a közigazgatási reformot szolgáló törvényjavaslatok előterjesztését. (Vö. 1892. febr. 19./1.) Szapáry nem sokkal bukása előtt vitte minisztertanács elé a vármegyei közigazgatási közegekről szóló törvényjavaslat tervezetét, amikor is egyúttal határozatot hozatott a közigazgatási bíróságokról, a tisztviselők jogviszonyáról és a fegyelmi eljárásról, továbbá a községi törvény módosításáról szóló javaslatok ügyében is.

6 Mindezekből azonban Szapárynak már semmit sem állt módjában megvalósítani. {Ld. 1892. okt. 14J7.) 36