Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány jövőben sokkal szigorúbban és intenzívebben gyakorolhatja a felügyeleti jogot, mert valamennyi tisztviselő azonos forrásból nyeri mandátumát, tudniillik az államtól." (Fentebb láttuk: eredetileg a minisztertanács is a főispánt képzelte el a megyei közigazgatás vezetőjének.) A jegyzőkönyv rögzítette az uralkodó konkrét kívánságait is, amelyeket a minisztertanács természetesen akceptált. Zömmel azonban csak felvilágosítást, magyarázatot kért az uralkodó a tervezett rendelkezéssekkel kapcsolatban, s miután a tájékoztatást megkapta, azt minden esetben „legkegyelmesebben tudomásul venni méltóztatott." Ilyen uralkodói felvetések, kérdések voltak pl: - „Ő Felsége a modern alkotmányossággal összeegyeztethetetlennek tartja" a municipiumoknak azt a jogát, amely szerint közegei nem tartoznak végrehajtani az Országgyűlés által meg nem szavazott adó behajtására és a meg nem ajánlott újoncok kiállítására vonatkozó kormányrendeleteket. (Szapáry magyarázata: „szívesen kihagyná a ... határozmányt, de annak megtartása a törvényjavaslat könnyebb keresztülvitele érdekében tanácsosnak látszik, annál is inkább, mert a határozmány pusztán elvi értékű...") - Tényleg hasznos-e járási tanács (bizottság) felállítását lehetővé tenni, és ha igen, miért csak a 3000 négyzetkilométernél nagyobb területű megyékben ? (Szapáry válaszának lényege: a nagyobb megyékben indokolt biztosítani a különböző regionális érdekek megszerveződését pl. iskolák, kórházak fenntartására, utak létesítésére, de csak ott, „ahol arra a feltételek megvannak és nemzetiségi tekintetből semmi aggály sem forog fenn ...; a határ meghúzása 3000 négyzetkilométernél azért is jónak tűnt, mert a nemzetiségek többnyire a kisebb megyékben vannak.") A miniszterelnök és a pénzügyminiszter az ülés végén tájékoztatást adott a reform várható költségeiről, valamint a szolgabírói és adóhivatali kerületek ésszerűbb beosztására irányuló előmunkálatokról. A közigazgatási reformjavaslat kormányzati előkészítésének folyamata a március 5-i minisztertanáccsal zárult le, és Szapáry a Képviselőház 1891. március 7-i ülésén már be is nyújtotta a törvényjavaslatot. A bizottsági tárgyalások március 19-én kezdődtek meg. A Közigazgatási Bizottság május 13-án, a Pénzügyi Bizottság május 20-án terjesztette bejelentését. Az általános vita a Ház plénumán május 29-től — 34 tárgyalási napot igénybe véve — július 11-ig tartott. Június közepén már látszott, hogy a függetlenségi ellenzék az obstrukció fegyverével valószínűleg meghiúsítja a kormány gyors tárgyalásra irányuló szándékát. A minisztertanács ezért június 17-én áttekintette a kialakult helyzetet. A július 14-én megkezdődött képviselőházi részletes vita során végleg beigazolódtak a félelmek: világossá vált, hogy az adott házszabályok mellett a kisebbség könnyűszerrel megakadályozza a normális tárgyalást, és ezzel lehetetlenné teszi a javaslat elfogadását. Augusztus l-jén — több miniszter távollétében — ismét összeült a minisztertanács. Szapáry itt három lehetőséget vázolt fel: 1. vagy folytatják a tárgyalást az eddigi módon, nem törődve a Függetlenségi Párt obstrukciójával, 2. vagy feloszlatják az Országgyűlést, amely a választások után talán kedvezőbb összetételű lesz, 3. vagy most csak egy olyan törvényt hoznak, amely mindössze elvben mondja ki a vármegyei közigazgatás államosítását, és a jövő törvényhozásra bízza az elv gyakorlati érvényesítését. (Fentebb láthattuk: az 1890. szeptember 5-i minisztertanácsi ülésen a kormány már számolt ezzel az eshetőség35