Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány páry eredetileg — nemzetiségi problémák miatt — egyáltalán nem javasolta járási bizottság szervezését. — Vö. 1890. okt. 1L/5.); - három fokozatú közigazgatási bíróságot állítanak fel: az ügyek egy részében a járási főszolgabíró dönt, a megyékben és a thj. városokban elsőfokú közigazgatási bíróság létesül, ahová a főszolgabírói döntést fellebbezni lehet, a megyei közigazgatási bíróság által első fokon eldöntött ügyek a Budapesten székelő legfőbb közigazgatási bírósághoz fellebbezhetök, továbbá ez a fórum gyakorolja a felülvizsgálati jogot is; a közigazgatási bíráskodás hatáskörébe tartozó ügyeket a törvény állapítja meg. Az 1891. február 13-i minisztertanács (7. napirendi pont) — az 1892-ben esedékes országgyűlési választásokra tekintettel — úgy döntött, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok szintén ekkor esedékes általános választását elhalasztják, és a törvényjavaslatba erre vonatkozó rendelkezést vesznek fel. (A körülmények időközbeni változása miatt később külön törvénnyel intézték el az ügyet. Ld. 1892. jún. 17./27. és szept. 23.Z2.) A Belügyminisztériumban 1891. februárra módosított címmel (A közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben) elkészült a 273 szakaszból álló törvényjavaslat-tervezet, amelyet a minisztertanács február 14-én, 15-én, 16-án, 21-én és 22-én részletesen megvitatott, és több módosítással elfogadott. Szapáry felhatalmazást kapott a javaslat benyújtására, amennyiben ahhoz az uralkodó előzetesen megadja hozzájárulását. Ferenc József azonban még egy minisztertanácsi ülést tartott szükségesnek, amelyen saját elnöklete alatt is áttekintik a törvényjavaslatot. Ezt megelőzően, még február 28-án Szapáry a miniszteri testület elé vitte a házszabályrevízió kérdését. A kormány tagjai egyetértettek az obstrukcióra számtalan alkalmat adó szabályok mielőbbi módosításával, a közigazgatási javaslat gyors letárgyalásának igénye azonban óvatosságra intette őket: vajon a Képviselőház elé terjesszenek-e egyidejűleg két ilyen kényes témát? Végül emellett döntöttek, de — mint kiderült — kissé elhamarkodottan, mert már a következő ülésen — ismételten megfontolva a kérdést — későbbre halasztották a házszabály-revízió napirendre tűzését. (1891. febr. 28./1. és márc. 2.) Az uralkodó elnöklete alatti minisztertanács 1891. március 5-én ült össze. Ferenc József az ülés elején elismeréssel adózott a tervezet alapos kidolgozásáért, majd kifejezte: „a fő nehézséget abban látja, hogy az állami közigazgatás a megyék autonómiájával szorosan összekapcsoltatott, de ... ennek az összekapcsolásnak a szükségességét az ügy magyarországi történelmi fejlődése következtében elismeri." Egy eredetileg ízig-vérig abszolút uralkodói jogokhoz szokott királytól ez a megjegyzés nem volt meglepő. Különösen a. főispán és az alispán közötti összeütközések lehetősége miatt aggódott az uralkodó aki az ausztriai helyzetet tartotta ideálisnak, ahol a kormányzat és a helyi szervek között a szinte mindenható helytartó állt. A miniszterelnök és több miniszter igyekezett is eloszlatni az aggodalmakat. Csáky kifejtette, miszereint korábban úgy vélte: „ha a közigazgatás államosítva lesz, és a megyék élére a főispán helyeztetik, akkor a megyék közigazgatását is neki kell vezetnie a neki alárendelt állami közigazgatási szervekkel; a tárgyalások folyamán azonban belátta, hogy a főispán így annyira el lenne halmozva az általános felügyeleti és ellenőrzési feladatokkal, hogy a valódi közigazgatást nem tudná jól ellátni. De a főispán a 34