Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1890. október 24. 32./40./ 32./40J 1890. október 24.

a 1. Az Osztrák-Magyar Államvasút Társaság szerződéses kötelezettségeinek ügye A kereskedelemügyi miniszter úr előadja, hogy miután a Szab. Osztrák-Magyar Államvasút Társaságnak 1883-ban életbe léptetett igazgatási szervezete több lényeges pontban nem felelt meg azon szerződés határozmányainak, mely a társasággal a korábbi időkben fennállott ellentétek kiegyenlítése céljából a kormány és a társaság közt 1882. évi június hó 8-án köttetett, s az ugyanazon évi XLV. te. által törvénybe iktattatott,

1 — előadó miniszter úr kötelességének tartotta a társaságot szorítani arra, hogy e tekintetben is eleget tegyen törvényes és szerződésszerű kötelezettségeinek, mely törekvése annyira eredményre is vezetett, amennyiben ezen év folyamán a vasútvonalak igazgatása tekintetében fennállott visszásságokat a társaság tényleg megszüntette, nevezetesen az eddig Bécsben székelt közös építési igazgatóság és az ugyanott székelt gépészeti igazgatóság megszüntetésével úgy a magyar területen épülő s még építendő új vasútvonalak ügyeit, mint a már forgalomban lévő magyar vonalak forgalmi eszközeit és műhely-ügyeit is a budapesti igazgatóság alá rendelte, s egyúttal a mindkét részrőli hálózat összhangzatos igazgatásának megóvása érdekében akképpen intézkedett, hogy úgy a magyar, mint az osztrák hálózat igazgatója kölcsönösen részt vehessenek a másik hálózat igazgatótanácsának üléseiben, mely viszonosság azelőtt nem volt biztosítva, hanem a bécsi igazgatók közül kettő tagja volt a budapesti igazgatóság élén fennállott, de most már megszüntetett igazgató bizottságnak, és részt vett a budapesti igazgatótanács üléseiben, megfordítva azonban nem. A magyar területen fekvő társasági uradalmak-, bányák- és gyárakra nézve azonban a törvényes és szerződéses állapotot még mindeddig nem sikerült érvényre juttatni, amennyiben azokat mai napig a Bécsben székelő közös jószágigazgatóság kezeli, s a társaság előadó miniszter úr ismételt felhívásaira sem volt hajlandó ezen törvény- és szerződésellenes helyzetet megváltoztatni, minélfogva előadó miniszter úr a további eljárásra nézve a minisztertanács elhatározását kénytelen kikérni. Az idézett szerződés első cikke ugyanis a régi társasági alapszabályok módosításának alapelveit szabályozván az a. pont alatt kimondja, hogy a társaság székhelye nemcsak magyar vasútvonalaira, hanem bánya- és hutamüveire, gyáraira, jószágaira és bármely néven nevezendő üzlettelepeire nézve, melyeket Magyarország területén ez idő szerint bír vagy bírni fog, Budapest leend; ugyanezen § c. pontja pedig kimondja, hogy a társulat ügyeinek (tehát nemcsak a vasúti ügyeknek) vezetésére Budapesten a bécsi igazgatótanácstól teljesen független igazgatótanács és igazgatóság fog felállíttatni, mely határozmányokból folyólag előadó miniszter úr kétségtelennek tartja, hogy nemcsak a társaságnak magyarországi vasútvonalait, hanem 340