Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány Mindenekelőtt (szept. 5.) a formai kérdésekben született döntés: 1. mivel a közigazgatás reformja a kormány programjának „fő pontja" és az 1892-ben esedékes országgyűlési választásokon sem lenne célszerű a reform kérdését „izgatások tárgyává tenni", a reform-törvényjavaslatot a folyó országgyűléssel kell „letárgyaltatni"; 2. ezen belül is csak a folyó ülésszak jöhet számításba, mert az utolsó ülésszakon egy ellenzéki obstrukció meghiúsíthatja a javaslat elfogadását (erre tekintettel azzal is beérné a minisztertanács, hogy először esetleg csupán „a közigazgatás miképpeni berendezésének elvi kérdésé"-t döntse el az Országgyűlés. — Később, a kényszerhelyzetben majd él is ezzel a lehetőséggel a miniszterelnök!); 3. szakmai vitafórum (ankét) öszszehívására nincs szükség, mert az előterjesztés sürgős, és ilyen tárgyalás „ ... gyakorlati értékkel úgy sem szokott bírni"; 4. először „a közigazgatás szervezését a megyékben és a megyei önkormányzatot tárgyazó törvényjavaslatot" terjesztik be egyidejűleg a közigazgatási bíráskodásról szóló javaslattal; 5. a közigazgatási bizottságokra vonatkozó „határozmányokat" is beveszik a megyei törvényjavaslatba; 6. egy általános közigazgatási törvény alkotásának lehetőségét is mérlegelni szükséges; 7. a thj. városokról és a fővárosról külön-külön törvényjavaslatot kell készíteni. — Ezen az ülésen eldöntötték azt is, hogy a megyék területi szabályozását egyelőre nem veszik célba. (Indokolás: a területi nagyságban és a lélekszámban fennálló nagy aránytalanságok miatt ugyan kívánatos a szabályozás, de az „a fennforgó nemzetiségi s egyéb fontos tekinteteknél fogva csak a legnagyobb óvatossággal és megfontolással" lenne keresztülvihető, továbbá egy ilyen kérdés parlamenti tárgyalása az egész reform ügyét kockáztathatná.) Már szeptember 5-én megkezdődött, majd a következő minisztertanácsokban folytatódott a reform tartalmi kérdéseinek tárgyalása. Ennek menete a közölt jegyzőkönyvekben pontosan követhető, ezért itt csak a vita fő eredményeit foglaljuk össze, amelyek alapján a Belügyminisztérium utasítást kapott a reform-törvényjavaslat kidolgozására, miszerint: - a reform tárgyában egy „A közigazgatás és a megyei törvényhatóságok rendezéséről" című törvényjavaslat készül, amelyben a közigazgatási bíróságok felállítására, szervezetére és hatáskörére vonatkozó rendelkezések is szerepelnek, valamint utalás arra, hogy a községekről, a városokról, az árvaügyről és a közigazgatási bíráskodási eljárásról külön törvényeket, ill. rendeleteket alkotnak; - az állami közigazgatás feladatait nem választott, hanem kinevezett állami tisztviselők végzik; a közigazgatás vezetője a főispán (a jövőben nem a belügyminiszter, hanem a miniszterelnök előterjesztésére nevezi ki az uralkodó), a főispánnak közvetlenül alárendelik az alispánt, aki — az előterjesztés szerint — „a főispánnak első előadója, akadályoztatása esetén helyettese leend"; - a megyék önkormányzata az ún. autonóm ügyekben megmarad, felírási jogukat továbbra is gyakorolhatják; - a közigazgatási bizottság intézménye fennmarad azzal a módosulással, hogy az ügyeket általában nem a plénum, hanem annak albizottságai intézik; -járási szintű önkormányzati szerv (8-12 tagú járási bizottság, tagjait a megyei közgyűlés választja) csak fakultatíve, a belügyminiszter előzetes egyetértésével szervezhető, és a miniszter bármikor fel is oszlathatja a létrehozott bizottságot (Sza33