Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány törvényeket, amelyekkel megnyirbálta a vármegyék ősi jogait. Tisza Kálmán kormánya viszont úgy látta, hogy „nincs elég hatalma az önkormányzatok felett, legalább is a törvényben biztosított felügyeleti jogkör és a kormányt képviselő főispán hatásköre keretében."

1 A szakmai körök elsősorban a hatékony közigazgatás, a tisztviselőkkel szembeni képesítési követelmények meghatározása és az egyén, az állampolgár számára a sérelmes közigazgatási döntések elleni jogorvoslati lehetőség megteremtése céljából sürgették a reformot. Az 1880. évi országos közigazgatási ankéton nagy viták zajlottak le különösen a tisztviselők választása vagy állami kinevezése kérdésében. A résztvevők többsége elfogadta a virilizmus rendszerét, míg a közigazgatási bíráskodás bevezetése egységes támogatást kapott.

2 A soknemzetiségű Magyarországon természetesen sajátos aspektusa is volt a közigazgatási reform ügyének. Az állami közigazgatás hívei.a nemzetiségek féken tartása, asszimilációjuk „elősegítése", másképpen fogalmazva: az egységes magyar állami akarat érvényesíthetősége szempontjából nélkülözhetetlennek tartották, hogy a közigazgatást állami közegek intézzék. Ezt az álláspontot a legmarkánsabban Grünwald Béla képviselte.

3 1883-ban két fontos törvény született a közigazgatás fejlesztésének folyamatában: az 1. te. szabályozta a tisztviselők képesítési (minősítési) követelményeit, a 43. te. pedig a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság felállításával bevezette a közigazgatási bíráskodást az adó- és illetékügyekben. Néhány évvel ezután a kormány keresztülvitte a törvényhatósági és a községi törvények módosítását (1886:21. és 22. te), amellyel tovább növekedett a centralizáció. Az 1886:21. te. kiterjesztette a belügyminiszter hatáskörét a törvényhatóságok eljárása, ügyvitele és pénzkezelése felett, továbbá — többek között — a főispánt megtette a törvényhatóság területén működő összes állami szerv főnökének. Az 1889. decemberi költségvetési vitában a Tisza-kormány már nyíltan bejelentette, hogy az önkormányzati tisztviselők állami kinevezésének bevezetésére, vagyis a közigazgatás államosítására készül. A minisztertanács addigra már el is fogadta a reform irányelveit. (VÖ. 1890. márc. 16. 3. jegyzet.) Szapáry Gyula elődje nyomdokain haladva, de több ponton módosítva az addigi elképzeléseket, folytatta a közigazgatási reformmunkálatokat. Ezek Belügyminisztériumon belüli irányítására új államtitkárt neveztetett ki Szalavszky Gyula Nyitra megyei főispán személyében. (Vö. 1890. máj. 17./14.) Nyár végére készült el a belügyminisztériumi előterjesztés-csomag. Fő részeit Szapáry az 1890. szeptember 1-jei minisztertanácsban adta át minisztereinek. Ezen az ülésen még csak a kérdés tárgyalásának kezdő időpontját jelölték ki. (1890. szept. L/16.) A közigazgatási reformjavaslat, majd az ennek alapján készült törvényjavaslat, továbbá a képviselőházi tárgyalás során kialakult helyzet megvitatása 1890. szeptember 5. és 1891. augusztus 3. között összesen 20 alkalommal szerepelt a minisztertanács napirendjén. (A témára vonatkozó jegyzőkönyvi pontokat ld. 1890. szept. 1. 12. jegyzet.) A minisztertanács az első szakaszban 1890. szeptember 5-én, 19-én, 20-án, 21én, 29-én, 30-án, október 10-én és 11-én tárgyalta meg a tervezett reform irányelveit. 32