Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1890. április 18. 5713./ polgárság elvesztését kiváltó oknak. A Ház kormánypárti többségű Közigazgatási Bizottsága máj. 16-án kelt jelentésében általánosságban is elvetni javasolta a tvj.-ot, így annak plenáris vitája (máj. 20-30.) parázs hangulatban zajlott ugyan le (főleg miután Károlyi István bevetette Kossuth nevét), de a javaslat sikerre eleve nem számíthatott. A kormánypárton kívül a Mérs. Eli. sem támogatta a javaslatot, s így azt az általános tárgyalás után levették a napirendről. (A szavazási arány 219:80 volt.) — A tvj., indoklása és a bizottsági jelentés: OL - K 2 - 1887/ 92 - 4735, 4778/1890 (181. cs.), a kh. tárgyalás: KN (1887-92) 18. k. 148-377. p. — Ld. még 1890. máj. 9./2. 4 Ld. még 1890. ápr. 11./3. 5 A rendőri erőket és egyes katonai egységeket máj. 1-jére készenlétbe helyezték. A Bp.-i Államrendőrség Főkapitányi Hivatalában ápr. 29-én tartott értekezlet (amely döntött a rendőri intézkedésekről) jk.-ét ld. OL - K 149 - 1890 - 1. t. - 374. — A hatósági lépések ellenére máj. l-jén Bp.-en 60 000 ember vonult ki a Városligetbe, s követelt munkásvédő törvényeket. Vö. S. Vincze 357. p. 6 Ld. még: (török, bolgár, egyiptomi:) 1890. jún. 13./2., (török, bolgár:) dec. 7./L, 1891. nov. 6./L, (török:) 1890. jún. 20./4., 1891. jan. 21./4., okt. 23.Z6., 1892. júl. 22./14., 1894. júl. 4J5., (bolgár.) 1890. ápr. 18./5., okt. 24.Z3., dec. 3J9., 1891. okt. 23.16., (egyiptomi:) 1890. ápr. 18./6., jún. 20./3., okt. 10./2., dec. 3./10. —Az összes külkereskedelmi vonatkozású jk.-i pont felsorolása: 1890. márc. 25. 29. jegyzet. — A Monarchia 1862. máj. 22-én kötött — 28 évre — 1890. júl. 5-ig szóló kereskedelmi és hajózási szerződést a Török Birodalommal (ld, RGBl. 1862. 42.), amely a régi kapitulációk és egyezmények helyébe lépett. (A szerződés Törökországra nézve kedvező volt, az osztrákmagyar áruk után 8%-os értékvámot szedhetett, míg a kapitulációk alapján csak 3, ill. 5%-ost.) A szerződés hatálya kiterjedt Törökország valamennyi birtokára és a fennhatósága alá tartozó országokra, igaz, 1879-től már nem feltétlenül. Utóbbiak közül Bulgáriának és Egyiptomnak volt a legnagyobb jelentősége. Az 1878. évi berlini szerződés (1879:8. te.) VIII. cikke ugyanis kimondta, hogy a török kereskedelmi szerződések Bulgáriára nézve továbbra is érvényesek ugyan, de a Porta és az illető hatalom beleegyezésével módosíthatók. (A berlini szerződés I. cikke értelmében Bulgária „önhatósági és adózó fejedelemség" volt a szultán hűbérurasága alatt.) Egyiptomnak a szultán 1879-ben engedélyezte, hogy külön szerződéseket kössön. Ilyen alapon Bulgária és Egyiptom 1889ben kereskedelmi egyezményre lépett Nagy-Britanniával, és a Porta egyik esetben sem emelt kifogást. A Monarchia érdekeinek biztosítása céljából a közös küm. — a két kormány egyetértésével — 1890 elejétől mindhárom országgal tárgyalásokba bocsátkozott, de előre látható volt, hogy a török szerződés júl. 5-i lejártáig ezek nem vezetnek eredményre. Nagy nehézségeket okozott, hogy a Porta mereven igyekezett megőrizni bulgáriai és egyiptomi jogait, ellenben a Monarchia arra törekedett, hogy mindegyik állammal külön-külön lépjen szerződésre, mégpedig a török szerződés lejárta előtt, nehogy szerződés nélküli állapotba jusson. Bonyolította a helyzetet az is, hogy politikai okokból a közös küm. csak akkor kívánta megkötni a bolgár és egyiptomi egyezményeket, amikor ennek jogát Törökország szerződésileg már elismerte. Ezért az 1890. márc. 8-i mt. — a küm.-rel és az osztrák kormánnyal történt egyeztetés után — elfogadott egy tvj.-tervezetet, amely a kereskedelmi viszonyok ideiglenes rendezéséről szólt. (OL - K 231 - 1891 - 5. t. - 38 274, különösen 12 048 és 23 453/1890, OL - K 255 - 1890 - 6. t. - 9.) — Baross ápr. 19-i felségelőterjesztésében kérte az uraik.-t, hogy — hasonlóan az osztrák kerm.-hez — az Ogy. elé terjeszthesse a mt.-nak bemutatott tvj.-ot, amely a kereskedelmi viszonyoknak legfeljebb 1890. dec. 31-ig terjedő ideiglenes rendezéséről szólt, és kimondani javasolta: a minisztérium felhatalmaztatik, hogy a régi kereskedelmi szerződést részben vagy egészben meghosszabbíthatja, vagy a három országgal új szerződéseket köthet, azzal a fenntartással, hogy amennyiben hatályuk 1890. dec. 31-én túl terjedne, akkor azok előzetesen az Ogy. elé térj esztendők. Ferenc József ápr. 22-i lf. elhatározásával hozzájárult a tvj .-hoz, amelyet Baross Gábor ápr. 28-án be is nyújtott a Házban. (Uo. /23 453/1890/.) — A tvj.-ot, indokolását és egyéb ogy. iratokat ld. OL - K 2 - 1887/92 - 4629, 4657, 4711 és 4808/1890 (180181. cs.), a vita nélküli, máj, 5-10. között lezajlott kh. tárgyalás: KN (1887-92) 18. k. 9., 54., 131132., 141. p. 7 Ld. még 1890. márc. 2S./2., máj. 9./2.JÚI. 4./3. 8 Az erősödő munkásmozgalom követelései mellett egyéb, társadalmi, egészségügyi, humanitárius és vallási szempontok is sürgették a vasárnapi munkaszünet törvényes biztosítását. A Ház 1884. ápr. 21-én — Irányi Dániel javaslatára — utasította is a kormányt, hogy terjesszen elő tvj.-ot a tárgyban, 1887-ben azonban a FIK Min. „egyelőre" ad acta tette az ügyet, mígnem 1890. febr. l-jén megszü212