Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

5./13./ 1890. április 18. letett a régóta halogatott döntés: „Intézkedés a vasárnapi munkaszünet szabályozása iránt." Napok alatt elkészült a hat §-ból álló „Törvényjavaslat az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről." Alap­elvei: vasárnapokon az ipari munkának szünetelnie kell, kivéve a takarítási és helyreállítási tevé­kenységet; a munkaszünet a legkésőbb vasárnap reggel 6 órától számított 24 órán át tart; rendelet­nek kell megállapítani azokat az iparnemeket, ahol különös szempontok követelik meg a vasárnapi munkát, de ilyen esetekben is biztosítani kell, hogy a munkások havonta legalább egy teljes, vagy kéthetente egy fél vasárnapon munkaszünetet élvezhessenek; a rendelkezések megszegői kihágást követnek el és 10-300 Ft pénzbüntetést fizetnek. — A tvj.-ot a kerm. febr. 10-én véleményezésre megküldte a társminisztereknek, a bánnak, a kereskedelmi és iparkamaráknak, az Orsz. Iparegye­sületnek, a Kereskedelmi Csarnoknak és pótlólag az Általános Munkás Beteg- és Rokkantsegélyező Pénztárnak. A kamarák zöme üdvözölte a tervezett intézkedést, de pl. a Bp.-i Kamara ellenezte. Utóbbi indoklásából érdemes idézni: a vasárnapi munkaszünet, „mely az ipari fejlődés magas fokán álló nyugati államokban ... az ipar egészséges fejlődését megbénító túltermelés veszélyeit is van hivatva elhárítani — zsenge és minden elgondolható állami és társadalmi támogatásra szoruló ipa­runk fejlődése, valamint társadalmunk viszonyainak elütő alakulása szempontjából, mely a koncent­rált munkástömegek szociális mozgalmait nem ismeri — hazánkban nem csak elodázhatlan szüksé­get nem képez, hanem ipari termelésünk versenyképessége szempontjából alkalmas komoly aggá­lyokat ébreszteni." A Betegsegélyező Pénztár válasza, valamint a máj. 1-jei bp.-i és kolozsvári mun­kásgyülések feliratai üdvözölték ugyan a javaslatot, de további követeléseket is támasztottak (pl. más munkásvédő tv.-ek alkotását, a 8 órás munkanap biztosítását). A kerm. a miniszterek észrevé­teleire némi módosítást eszközölt a tvj.-on, majd a mt. elé vitte, miután a Szapáry-kormány is át­vette programjába a kérdés rendezését. OL - K 231 - 1891 - 1. t. - 15 139 (7069, 8293, 13 141, 15 559, 16 792 és 27 556/1890). 9 Az ortodox izraeliták pl. a szombatot tekintették pihenőnapnak. 10 Az átdolgozott, 8 §-t tartalmazó tvj., amelyben a horvátországi intézkedésre vonatkozó rész válto­zatlan maradt, ápr. végére készült el, és Baross ápr. 29-én már az uraik, elé is terjesztette. A felségelőterjesztés elsősorban az emberi munkaerő védelmével indokolta a javaslatot. A kerm. rá­mutatott, hogy Magyarországon ugyan még nincs kibékíthetetlen ellentét „a tőke és az emberi mun­ka ... között", de a munkaszüneti nap törvényes biztosítása máris szükséges, mert „idejekorán és helyes alapokon való rendezés által elejét lehet venni annak, hogy nem egy szociális kérdés, mely némely államban immár állandó bajok és veszélyek kútforrását képezi, nálunk mélyebb gyökeret verjen". Az uraik. máj. 10-i lf. elhatározásával hozzájárult a tvj. Ogy. elé terjesztéséhez. (Uo. /30277/1890/.) (Az ügyiratban található az 1890. márc. 17-22. között Berlinben tartott, a munkás­védelemmel foglalkozó nemzetközi értekezlet emlékeztetője. A tanácskozást a német kormány kez­deményezésére, 13 állam kormányképviselőinek részvételével tartották.) Egyébként az uraik. máj. 11-én kérte Szapáryt a tvj. 3. §-ának megváltoztatására. Eszerint ugyanis a kerm. a bán előzetes egyetértésével, de maga adná ki Horvátországra nézve is azt a rendeletet, amely meghatározza a va­sárnapi munkaszünet alóli kivételeket. Az uraik, ezzel szemben a bán önálló intézkedési joga mel­lett foglalt állást. Szapáry végül a bán egyetértésével elhárította Ferenc József kérését. OL - K 26 ­1890 - 446. — A további „munkásvédő törvényhozás"-ra ld. 1890. júl. 4./3., júl. 18./2. 11 Ld. még 1890. ápr. 18./3., jún. L/2., okt. 24.Z3., dec. 3J9., dec. 7./L, 1891. okt. 23J6., nov. 6./1. — Összes külkereskedelmi vonatkozású jk.-i pont felsorolása: 1890. márc. 25. 29. jegyzet. 12 A vámkonferencia márc. 26-án zajlott le, jk.-ét és a javasolt „Arrangement" tervezetét Id. OL - K 255- 1890-6. t.-884 és 983. 13 Az 1878. évi berlini szerződés autonóm török tartománnyá nyilvánította Kelet-Ruméliát, de az 1885. szept.-i felkelés nyomán a tartomány Bulgáriához csatlakozott. Utóbbit hivatalosan a Mo­narchia sem ismerte el. 14 Ld. még 1890. ápr. 18./3.,jún. 13J2.,jún. 20./3., okt. 10./2., dec. 3./10. —Az összes külkereskedel­mi vonatkozású jk.-i pont felsorolása: 1890. márc. 25. 29. jegyzet. 15 Baross érdeklődésére a küm. 1890 elején közölte: mivel Nagy-Britannia külön kereskedelmi egyezményt kötött Egyiptommal, s mivel utóbbi kérdést tett, hogy hajlandó lenne-e a Monarchia vele egyezményre lépni, szükségesnek tartja az ügy előkészítését. (OL - K 255 - 1890 - 6. t. - 566.) — A vámkonferencia márc. 26-án zajlott le, jk.-ét ld. uo. 884. 213

Next

/
Thumbnails
Contents