Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány mánypárti klubba, majd 2-án este a Szabadelvű Párt értekezlete a „lelépő miniszterelnök úr és minisztertársai irányában a párt rendíthetetlen ragaszkodását és bizalmát" fejezte ki ujjongó lelkesedéssel. Bár az itteni „határozat" külön hangsúlyozta, hogy a bizalomnyilvánítás nem érinti az uralkodó miniszterelnök-kiválasztási jogát, szinte mindenki, így a sajtó is a bánnal szembeni nyílt tüntetésnek fogta fel azt.

l ' KhuenHéderváry kísérlete egy-két nap alatt összeomlott: amikor a Wekerle-kormány lemondásának hivatalos elfogadása megtörtént, már semmi esélye nem maradt.

12 A Budapesten tartózkodó király 5-én Wekerlét hallgatta ki. A kormánypárt elnöke ezt követően még aznap a lemondott miniszterelnök esetleges újbóli kormányalakításának nehézségeit ecsetelte naplójában: „hogy ő alkosson kormányt, az valamint a párt, úgy a haza és az egyházpolitika érdekében is van. De hát bajos neki mozdulnia, mikor tudja, hogy 0 Felsége sem Szilágyit, sem Csákyt, sem Tisza Lajost, s úgy hiszem Hieronymit sem akarja elfogadni minisztereknek; Csákyra és Tiszára nézve nincsen baj, mert azok mindketten kinyilvánították, hogy semmi szín alatt miniszteri tárcát nem vállalnak, — de Szilágyi fog-e bírni annyi tapintattal ... hogy ezt a csapást eltűrje."

13 (Podmaniczky az igazságügy-miniszter önfejüségére célzott.) Bármilyen nagyok voltak is a személyi nehézségek, bármennyire is szeretett volna Ferenc József megszabadulni Wekerlétől, a parlamenti logika szerint nem tehetett mást, mint hogy újból őt bízta meg a kormányalakítással, mert — a jólértesült kormánypárti lapot idézve — a többségben lévő „Szabadelvű Pártnak összes irányadó tagjai kivétel nélkül az új kabinetnek Wekerle Sándor dr. által leendő alakítását a leghatározottabban kívánják."

1 A „közkívánság" június 9-én teljesült: az uralkodó ezen a napon — miután Szilágyit mégis elfogadta — Wekerlét ismét kinevezte miniszterelnökké, és ő még aznap megtette írásos előterjesztését a miniszterek személyére. Javaslatát elfogadva Ferenc József június 10-én megerősítette állásukban Fejérváry honvédelmi, Szilágyi igazságügy-, Josipovich horvát-szlavón-dalmát és Hieronymi belügyminisztert; király személye körüli miniszterré gr. Andrássy Gyulát, vallás- és közoktatásügyi miniszterré br. Eötvös Lorándot nevezte ki, míg a pénzügyi tárca vezetésével továbbra is a miniszterelnököt, valamint a földművelésügyi tárca ideiglenes vezetésével Fejérváryt bízta meg.

15 Csáky, Bethlen és Tisza Lajos egyaránt önként távozott a kormányból. Mindkét új miniszter néhai nagyformátumú államférfi, id. gr. Andrássy Gyula miniszterelnök, külügyminiszter és br. Eötvös József kultuszminiszter fia volt. A mindössze 34 éves Andrássy addig belügyi államtitkári állást töltött be, Eötvös (46 éves), a tudós fizikus a Magyar Tudományos Akadémia elnöki székében ült. Mindketten június 11-én tették le a miniszteri esküt.

16 A földművelésügyi tárca végleges vezetőjét gr. Festetics Andor 51 éves országgyűlési képviselő személyében — Wekerle 1894. július 13-i előterjesztésére —július 16-án nevezte ki az uralkodó. Festetics eskütétele július 23-án zajlott le.

17 Megállapíthatjuk, hogy Ferenc József — saját igényeihez képest — a másfél év előttinél is kedvezőtlenebb kormányalakításba volt kénytelen belenyugodni. Ugyanakkor az új kabinetet szinte feloldhatatlan személyi feszültségek terhelték. A H/1, fejezetben említettük Fejérváry és Josipovich viszonyulását Szilágyihoz. Az akkori kényes helyzet továbbra sem változott. Most — igaz csak szóban — mindketten Wekerle tudomására hozták, hogy a miniszteri megbízást csak a „nehéz politi160