Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)
Bevezető tanulmány tot fogadta el, amelyből megszületett az 1893:32. te. Ez lehetővé tette számfeletti bírák kinevezését a Kúriához és az ítélőtáblákhoz, továbbá megszüntette azt a korlátozást, hogy csak a Budapesti ítélőtáblától lehetett a Kúriához bírákat berendelni. (1893. szept. 22./11.) A másik — a testület által 1894 júliusában jóváhagyott — törvényjavaslat alapján megalkotott 1894:37. te. 1894 vége helyett 1899 végéig tette lehetővé a bírák Igazságügy-minisztériumba való berendelését. Erre a törvény-előkészítési munkák gyorsítása miatt volt szükség. (1894. júl. 17./1.) Hasonló okból járult hozzá a minisztertanács egy új miniszteri titkári állás szervezéséhez. (1893. máj. 12./5.) Néhány felsőbírósági vezető kinevezéséről is olvashatunk a közölt jegyzőkönyvekben: a minisztertanács döntése alapján Czorda Bódog budapesti ítélőtáblai elnök a Kúria másodelnöke (1893. okt. 30./9.), Vértesy Sándor kúriai tanácselnök pedig a Budapesti ítélőtábla elnöke lett (1893. nov. 14./6.). 1894-ben a kassai, a kolozsvári és a szegedi ítélőtáblák élére került új elnök Berczelly Jenő, Fekete Gábor és Bernáth Géza személyében. (1894. júl. 17.72., dec. 27./4.) 5. 2. A sommás eljárás bevezetéséhez kapcsolódó intézkedések A sommás eljárásról szóló törvény (1893:18. te.) a Wekerle-kormány idején született meg. Ennek kapcsán vált szükségessé a bélyeg- és illetékszabályok módosítása, kiegészítése, hiszen azokat még nem a szóbeli, hanem az írásbeli peres eljárás alapulvételével határozták meg. A vonatkozó törvényjavaslatot a Pénzügyminisztérium készítette el, Wekerle 1894 áprilisában hagyatta jóvá a minisztertanáccsal, majd benyújtotta az Országgyűlésnek. Törvényerőre emelte az 1894:26. te. (1894. ápr. 16J8.) Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a sommás peres eljárás alkalmazása a budapesti járásbíróságok és törvényszék esetében olyan munkatöbblettel jár, amely létszámgyarapítást követel meg. Ehhez 1895 elején járult hozzá a minisztertanács. ( 1895.jan.3Jl .) 5. 3. Az egységes büntető perrendtartás megalkotásának előkészítése Az egyházpolitikai törvények mellett ez volt az igazságügyi reformmunkálatok legfontosabbika a Wekerle-kormány idején. Már régóta napirenden szerepelt a bűnvádi perrendtartás kodifikálása. A kiegyezés óta csupán ideiglenes és nem egységes szabályok szerint folyt a büntető bíráskodás. Szilágyi e téren is félresöpörte a korábbi munkálatokat, ill. az elődje által már az Országgyűlésnek is benyújtott törvényjavaslatot, és — még a Szapáry-kormány minisztereként — utasítást adott egy új javaslat kidolgozására. Ennek első változata 1892 novemberében készült el. Szakértekezleteken lezajlott viták és többszöri átdolgozás után 1893 nyarán került minisztertanács elé az 592 szakaszból álló, „a bűnvádi perrendtartásról" című törvényjavaslat-tervezet. A testület ugyan elfogadta az előterjesztést, és felhatalmazást is adott az Országgyűlésnek való benyújtásra (1893. júl. 22.77.), végül azonban további egyeztetésekre volt szükség, mert a közös hadügy- és a honvédelmi miniszter a katonai bíróságokra tekintettel kifogásokat emelt. Amint Szilágyi 1894 decemberi minisztertanácsi előterjesztéséből kitűnik, az ellentéteket részben sikerült elsimítani, részben (pl. a polgári és a katonai bíróságok közötti jog147
