Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány - határoztak Lónyay János visszavonuló Máramaros vármegyei főispán nyugdíjáról (1893. dec. 2./11.), valamint br. Roszner Ervin Máramaros vármegyei és Tallián Béla Békés vármegyei főispánok fizetéséről (1894. máj. 28./4., dec. 9./ÎL). 3.4. Közigazgatási reformjavaslatok A Wekerle-kormány ugyan nem mondott le a közigazgatási reformmunkálatok folytatásáról, az egyházpolitika terén kibontakozó politikai küzdelmek azonban háttérbe szorították ezt a kérdést. Mindenesetre Wekerle más taktikát követett mint elődje: először nem az autonómiát, az „ősi jogok"-at veszélyeztető, szenvedélyes indulatokat kiváltott vármegyei törvénytervezetet vette elő, hanem az állampolgárok és közületek jogbiztonsága, jogvédelme szempontjából igen fontos fórum, a közigazgatási bíróság felállítására koncentrált. A Szapáry-kormány tervei kapcsán már korábban elmondtuk, hogy Magyarországon a kiegyezés után erősödött fel a közigazgatási szervek határozatai elleni jogorvoslat megteremtésének követelése. Eleinte arra gondoltak, hogy a rendes bíróságok hatáskörébe utalják ezeket az ügyeket is, később azonban külön bíróság(ok) felállítása fogalmazódott meg igényként, főleg külföldi példák nyomán. Számos országban ugyanis viszonylag korán (Franciaországban már a 18. század végén) bevezették a közigazgatási bíráskodás intézményét, a társországban, Ausztriában pedig 1875-ben kezdte meg működését a Verwaltungsgerichtshof. Hazánkban — mint arról már volt szó — 1883-ban létesült egy részleges, az ügyek sajátos körére kiterjedő hatáskörű szerv, a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság. 1886-ban az Országgyűlés határozatban utasította a kormányt, hogy az általános hatáskörű közigazgatási bíróságokról is nyújtson be törvényjavaslatot.

12 Az előző kormány által készített tervezetet félretéve Hieronymi Károly újjal lépett elő, amelyet 1893. június 26-i keltezéssel juttatott el minisztertársaihoz, majd július 16-án bemutatta a minisztertanácsnak is. Ezen az ülésen a kabinet az elvi kérdéseket igyekezett tisztázni: azt, hogy Horvát-Szlavónországokra mennyiben terjedjen ki a felső közigazgatási bíróság illetékessége, hogy megszüntessék-e a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság önállóságát, és ha igen, az a felső közigazgatási bíróságon belül képezzen-e egy külön „alosztály"-t. (Vö. 1893. júl. 16./1.) Július 21. és 24. között három minisztertanácsi ülésen tárgyalták meg részleteiben a törvényjavaslat tervezetét. (1893. júl. 21/5., júl. 22/14., júl. 24.Í7.). 24-én döntötték el, hogy a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság különállását megszüntetik. A véglegesített változat szerint megyei és városi törvényhatóságonként egy-egy elsőfokú közigazgatási bíróság, míg Budapesten királyi felső közigazgatási bíróság felállítását tervezték úgy, hogy az elsőfokú bíróságok elnökei a főispánok, tagjai pedig különböző tisztségviselők legyenek, tehát nem szakbíróságot szándékoztak létesíteni ezen a szinten. Úgy vélték: a közigazgatási bíróságok nem csupán megsemmisítenék a jogszerűtlen határozatokat, hanem érdemben is döntenének a hatáskörükbe tartozó ügyekben, amelyeket a törvény felsorolna. (Részleteket Id. 1893. júl. 24.Z7.). Hieronymi 1893. november 29-én terjesztette törvényjavaslatát a Képviselőház elé, ahol december 11-én egy 21 tagú különbizottságot választottak a javaslat előzetes megtárgyalására. 140