Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány A bizottság hosszú hónapokon át vitatkozott a javaslat felett. Közben 1894 januárjában a minisztertanács még egyszer foglalkozott a témával, mert a bán kifogásolta a törvényjavaslat egyes pontjait. (1894. Jan. 15./6.) Amikor a bizottság jelentése 1894. november 19-én a Ház elé került, a Wekerle-kormány már utolsó hónapjait élte. A bizottság alapelveiben változatlanul hagyta a kormány javaslatát, részleteiben azonban sokat módosított azon. Jelentésében hangsúlyosan szólt a tervezett új jogintézmény fontosságáról: „A modern jognézet tagadhatatlan követelménye..., hogy a közigazgatás ne csak törvényileg szabályozva legyen, de létezzék oly, a pártpolitikai befolyásoktól ment és a függetlenség minden kellékeivel bíró jogszolgáltatás is, mely szükség szerint ítélhessen a felett, vajon az adminisztráció szervei helyesen hajtottáke végre a törvényeket, nem okoztak-e intézkedésük által sérelmeket, és ha igen, létezzék mód e sérelmeket orvosolni, létezzék reszrehajlatlan, minden körülmények között megbízható védelem a nyilvános hatalom által elkövetett jogsértések ellen."

13 A Wekerle-kabinet bukása miatt e magasztos cél megvalósítása már a következő kormányzatra maradt. Az Országgyűlés az eredeti javaslaton lényeges változtatásokat tett ugyan, de végül is létrehozta a jogszolgáltatás e speciális intézményét. (Vö. J894.jan.15J6

.) Hasonló sorsra jutottak a Belügyminisztériumban folyamatosan készülő további reformtervezetek is. Hieronymi belügyminiszter előkészíttette a közigazgatási tisztviselők felelősségéről és a községekről szóló törvényjavaslatokat, ezek 1894-ben előadói tervezetek formájában megjelentek, minisztertanács elé azonban nem kerültek.

14 Sikerült viszont újjászervezni Budapest „Fő- és székváros" kerületi elöljáróságait a minisztertanács 1893. május 12-i határozata alapján. A megalkotott 1893:33. te. lényegesen kibővítette a korábbi elöljáróságok hatáskörét, és kerületi választmányokat is életre hívott. (1893. máj. 12./3.) 3. 5. Munkás-, agrárszocialista és nemzetiségi mozgalmak ügyei Wekerle minisztertanácsa csak szórványosan foglalkozott a címben jelzett témákkal, és ha mégis napirendre vettek ilyeneket, azok jegyzőkönyvi megörökítése meglehetősen szűkszavú. Vagyis ez a forrásanyag csupán adalékokat szolgáltathat a „mozgalmak" történetéhez. 1893 tavaszán — két év szünet után — ismét minisztertanács elé került május 1-je megünneplésének kérdése. A határozat gyakorlatilag megismételte az 1890. évit: a miniszterek most sem tartottak szükségesnek rendkívüli intézkedést az állami üzemek munkásaira nézve. (1893. ápr. 14./10.) A nemzetiségi mozgalom akkori legjelentősebb eseménye, a román Memorandum-per 1893 elejétől folyó előkészítéséről és 1894. májusi lefolyásáról — a jegyzőkönyvek tanúsága szerint — nem tárgyalt a minisztertanács. Az esemény mégis foglalkoztatta a testületet, hiszen az — később kitérünk rá — éppen a román nemzetiség körében kialakult forrongás miatt — határozott a román nemzeti egyházi kongresszus összehívására irányuló kérelem elutasításáról. Minisztertanács tárgya volt a magyar kultúra terjesztésére alakult Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) ellenzéki vezetés alá kerülésének ügye (1894. jan. 15./8.) és a Dreptatea című lap szerkesztője, Branisfe Valér ellen indítandó sajtóper (1894. okt. L/13.) is. 141