Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány jelentett, bár az eredménynek számított, hogy az állategészségügyi egyezményt szorgalmazó román törekvést sikerült elhárítani.

6 1893. július l-jén Oroszország is kettős tarifát vezetett be az addigi egységes általános tarifa helyett, és tarifaszerződést kötött Franciaországgal. Ez napirendre tűzte a Monarchia kezdeményezését is, amelynek egyébként már 1892-ben volt előzménye. (1893. júl. 22./1.) Komoly viták alakultak ki a magyar és az osztrák kormány között az adandó kedvezmények kérdésében. A közös minisztertanács is foglalkozott a problémával. Végül — hosszú alkudozások után — 1894. május 18-án aláírták a tarifaszerződést, amely 1894. július l-jén lépett hatályba. A szerződés 1903. december 31-ig szólt, és formailag az 1860. évi kereskedelmi és hajózási szerződés megfelelő cikkelyeit módosította, egyéb vonatkozásokban érvényben hagyta azt. A Monarchia biztosította általában a legnagyobb kedvezményt (kivéve a határforgalmat), ezenkívül megkötötte bizonyos nyerstermények vámjait. Oroszország viszonzásul a legnagyobb kedvezményen felül megadta mindazokat az iparcikkekre vonatkozó csökkentett vámtételeket, amelyeket Németországnak korábban biztosított.

7 A szerződés az osztrák iparnak kedvezett, a magyar mezőgazdaságot hátrányosan érintette.

8 Az előző kormány idején Spanyolországgal megkezdett tárgyalások folytatódtak, miközben ideiglenes egyezményekkel tartották hatályban a régi szerződést. 1893. december 8-án alá is írtak egy tarifaegyezményt, azonban ezt Spanyolország nem ratifikálta. (1894. febr. 4./13.) A Wekerle-kormány iktattatta törvénybe a Svéd-Norvég Királysággal a még elődje által elfogadott egyezményt az 1873. évi kereskedelmi és hajózási szerződés kiegészítéséről, amely a kereskedelmi utazókra vonatkozó, addig csak Svédországra hatályos rendelkezést Norvégiára is kiterjesztette (1893. Jan. 7./12.) és a Koreával 1892. június 23-án aláírt barátsági, kereskedelmi és hajózási szerződést (1893. febr. 9J2.). Francia viszonylatban a behozatali borvám kérdése merült fel 1894-ben. Franciaország az Olaszország számára biztosított kedvezményes borvámot igényelte, megegyezés azonban nem született. (1894. jún. 18./2.) Igazodva a korábban követett gyakorlathoz, a minisztertanács továbbra is — mindegyik évben — megadta a szükséghelyzet kívánta hozzájárulását a Dalmáciába történő vámmentes gabona-behozatal engedélyezéséhez. (1892. nov. 28./13., 1893. dec. 23./18., 1894. dec. 9./18.) Lukács több olyan egyéb ügyet is minisztertanács elé vitt, amely már az előző ciklusban valamilyen formában oda került. Közülük az egyik legfontosabb a mesterséges borok készítésének és forgalmazásának eltiltásaiéi szóló törvényjavaslat volt. Ennek újabb változatát 1892 decemberében vitatta meg a minisztertanács, és felhatalmazást is adott az Országgyűlés elé terjesztésre. Az elfogadott törvény (1893:23. te.) azon kívül, hogy megtiltotta a műbor gyártását és forgalmazását, kötelezővé tette a forgalmazott borokon a származási vidék megjelölését. A törvény felhatalmazása alapján a kereskedelemügyi miniszter rendeletben 20 borvidékre osztotta az ország területét. (1892. dec. 2J4.) Lekerült a napirendről a M. Kir. Tengeri Pénzügyőrség nemzeti lobogója nemzetközi elismertetésének kérdése. A közös külügyminiszter ellenezte ennek megvaló131