Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány után végül 150 millió arany dinár kifizetéséről született határozat. (1893. nov. 14/11., 1894.jan.24J9

.) Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter Baross elképzelései szerint tett kísérleteket az osztrák Duna-gőzhajózási Társasággal kialakult rossz viszony rendezésére, ill. a társaság magyar vállalattá alakítására. Az osztrák kormány ez utóbbihoz nem adta hozzájárulását, így a tárgyalások megszakadtak. Ezután az 1893. május végi minisztertanács felhatalmazta Lukácsot, hogy a magyar forgalmi érdekek biztosítása érdekében — tekintettel a Vaskapu-szabályozás közelgő befejezésére is — sürgősen tegyen előterjesztést egy külön magyar hajózási társaság létrehozására. (1893. máj. 30./6.) A kereskedelemügyi miniszter egy év múlva részletesen beszámolt a testületnek arról, hogy a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bankkal és a Magyar Általános Hitelbankkal megállapodott egy 10 millió Ft-os tényleges tőkéjű, állami támogatással létrejövő és közvetlen állami felügyelettel működő folyam- és tengerhajózási vállalat alapításáról. A minisztertanács elfogadta az előterjesztést, majd a megszülető 1894:36. te. alapján 1895 elején létrejött a M. Kir. Folyam- és Tengerhajózási Rt. (MEFTER). (1894. jún. 18./4.) Lukács nemsokára tájékoztathatta a testületet az osztrák kormánnyal a DGT és az új vállalat barátságos egymás mellett működése tárgyában létrejött megegyezésről (1894. szept. 21./1.), majd 1895 legelején a minisztertanács kimondta a MEFTER tisztségviselői állásainak összeférhetetlenségét az országgyűlési képviselőséggel (1895. jan. 3J4.). c) Tengerhajózás A tengerhajózás gondjainak enyhítésére irányuló kormányzati tevékenység az előző kabinet által kialakított elképzelések szerint folytatódott. 1893 tavaszán a Schwarcz-cég Fiume-Ancona és Fiume-Velence járatait támogató éves szubvenciós összeg felemelését hagyta jóvá a minisztertanács (1893. márc. 7./4.), de ezt megelőzően elfogadott egy általános intézkedést is; nevezetesen azt, hogy a kormány törvényjavaslatot nyújt be a tengeri szabad hajózást űző nemzeti hajók állami segélyezéséről (1893. febr. 13./14.). Ezt a határozatot számos előtanulmány előzte meg. A jegyzőkönyvhöz készített jegyzetben foglalkoztunk a különböző memorandumokkal, tanácskozásokkal, amelyek általában a tengerhajózás, ezen belül pedig különösen a nem kötött útvonalakon működő ún. szabad hajózás egyre súlyosbodó helyzetének javítását célozták. így e helyen csak azt kell hangsúlyoznunk, hogy a 60-as évektől, a gőzhajók elterjedésével mélyült el a magyar-horvát hajózás válsága, mert a hajótulajdonosok nem tudták követni a technikai fejlődést. A kormány a társadalmi gondokat is okozó probléma kezelése, elsősorban a hajópark modernizálásának elősegítése céljából egyrészt a hajók működtetésére szolgáló rendszeres segély biztosításáról, másrészt a vitorlás hajók tulajdonosai adóhátralékának elengedéséről határozott. Az ennek nyomán megszületett 1893:22. te. azonban csak korlátozottan váltotta be a hozzá fűzött reményeket: elősegítette ugyan a gőzhajóállomány gyarapodását (10 év alatt 23 gőzös beszerzése vált lehetővé), de a forgalmat nem volt képes fellendíteni.

5 A tengerhajózás fejlesztése érdekében hajógyár és úszódokk létesítését Fiúméban már az előző kereskedelemügyi miniszter is szorgalmazta. Hosszú tárgyalások után végül az 1892. december 19-i minisztertanács jóváhagyásával megszüle129