Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány hogy a pártból való kilépéssel fenyegetőznek ..., ha Szilágyi a kabinet tagja gyanánt megmarad. Pedig mind hiába, Szilágyi Dezső miniszterségét most nem nélkülözhetik, miután ő volt az, aki Wekerle és Csáky minisztertársaival a most oly nagy örömet okozó szabadelvű irány inaugurálását megkezdette. Szilágyinál nehéz megmondani, hogy hol ártana többet, vajon a minisztériumban, ha megmarad, vagy a Képviselőházban, ha elejtetik."

8 Végül sikerült elsimítani a személyes ellentéteket, de megjegyzendő, hogy a Szabadelvű Pártban akadtak olyan képviselők, akik nem lelkesedtek az egyházpolitikai reformokért, és a Nemzeti Párttal való fúziót kívánták. Ez a „mozgalom" azonban elszigetelt maradt.

9 Az uralkodó 1892. november 19-i legfelsőbb elhatározásával — Wekerle előterjesztését elfogadva — a miniszterelnököt megbízta a Pénzügyminisztérium további vezetésével, gr. Bethlen András földművelésügyi, gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi, br. Fejérváry Géza honvédelmi, Josipovich Imre horvát-szlavón-dalmát és Szilágyi Dezső igazságügy minisztereket szintén megerősítette állásukban, míg belügyminiszterré Hieronymi Károlyt, az Állami Számvevőszék elnökét, király személye körüli miniszterré pedig gr. Tisza Lajos országgyűlési képviselőt nevezte ki. A miniszterelnök és a két új miniszter november 19-én tette le a hivatali esküt is.

10 Wekerle alig változtatott a kabinet összetételén: csak az előző kormányfő által vezetett Belügyminisztérium és a Szőgyény-Marich László nagyköveti kinevezésével 1892. október végén gazda nélkül maradt Király Személye Körüli Minisztérium élére került új ember. Az 56. életévében járó, mérnöki végzettségű Hieronymi újonc miniszter volt. Közigazgatási tapasztalatokat 1867 és 1882 között a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumban szerzett, ahol tanácsosi, később helyettes államtitkári rangot ért el. 1882-től az Osztrák-Magyar Államvasút magyarországi igazgatótanácsának elnökeként tevékenykedett. Országgyűlési képviselő is volt, és Ferenc József a Szapáry-kormány végnapjaiban, 1892. október 18-án nevezte ki az Állami Számvevőszék elnökévé. Tisza Kálmán 61. életévébe lépett testvére, Tisza Lajos (aki az 1879. évi árvízben elpusztult Szeged újjáépítését királyi biztosként irányította) viszont három évi főispáni ténykedés, majd a Fővárosi Közmunkák Tanácsa alelnöki tisztségének viselése után 1871 és 1873 között már betöltötte a közmunka- és közlekedésügyi miniszteri posztot. Később másfél évtizeden át a magyar delegáció elnöke vagy alelnöke volt.

11 Az új kormány programját illetően Ferenc József kényszeredetten ugyan, és nem is egészen egyértelműen hozzájárult a radikális egyházpolitikához. Elvi beleegyezését adta a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslat elkészítéséhez is, de fenntartotta magának a jogot, hogy a konkrét rendelkezésekről majd később döntsön. Wekerle anélkül tájékoztatta az Országgyűlést a kormány programjáról, hogy azt előzetesen minisztertanács elé vitte volna. A miniszterelnök a Ház november 21-i ülésén mondta el programbeszédét. Ennek elején a kormánypárt és a kormány politikai alapeszméiről nyilatkozva mindenekelőtt kijelentette, hogy „az 1867-iki... kiegyezési törvények alapján állunk. Azokat nem ideiglenes és átmeneti jellegüeknek, hanem maradandó alkotásoknak tekintjük." Wekerle emellett egyrészt helyeselte a külpolitikai vonalvezetést, amely „az érdekeinknek és a Monarchia hatalmi állásának megvédése és a szövetségeseinkhez való lojális ragaszkodás mellett minden állam irányában a barátságos viszonyok 114