Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)
Bevezető tanulmány ápolását tűzte ki feladatul", másrészt súlyt helyezett a választások tisztaságára, és ennek biztosítékául a megtámadott választások feletti kúriai bíráskodás bevezetését jelölte meg. A miniszterelnök három csoportra osztotta a legfontosabb kormányzati feladatokat. Pénzügyi és gazdasági téren a hitel- és pénzviszonyok rendezését, a valutarendezés folytatását és a pénzügyi egyensúly fenntartását, valamint mindezek érdekében is a „rendszeres közgazdasági működést" ígérte, amely „az anyagi helyzet és az általános jólét emelését" célozza. A kormány igyekezni fog „kereskedelmi érdekeinket a külállamokkal, lehetőleg a keleti államokkal is kötendő szerződések útján biztosítani, tengeri hajózásunkat fejleszteni, tengeri kikötőink berendezéseit tökéletesbíteni" — jelezte Wekerle, majd a folyószabályozások folytatásának, a hajózás és a helyiérdekű vasutak fejlesztésének fontosságát hangsúlyozta. Kiemelte még a vasúti beruházások és a tarifapolitika szerepét a magyar gazdaság érdekeinek védelmében, továbbá lépéseket helyezett kilátásba az iparfejlesztés és a mezőgazdaság területén. Különösen a szőlőbirtokok regenerálását, az állategészségügy rendezését és „mindenekfelett a rég várt mezőrendőrségi törvény" megalkotását nevezte fontos feladatnak. Wekerle a teendők második csoportjában sorolta fel az igazságügyi politikára és a belügyi adminisztrációra vonatkozó terveket. Előbbivel kapcsolatban a Szapárykormány, ill. a Szilágyi által kijelölt úton való haladást ígérte. A ,jogegység megalkotása" a fő cél, a már Ház elé terjesztett igazságügyi törvényjavaslatokat a kormány • fenntartja, és még a tél folyamán benyújtja a büntetőeljárásról szóló javaslatot is — mondotta. A kormányprogram részének jelölte meg a közigazgatási reformot, ugyanakkor a teendők sorrendjében változtatásokat ígért. Erről a miniszterelnök a következőket jelentette ki: „az 1891:33. te. azon elvi határozmányaiból kiindulva, hogy az adminisztráció államosíttassék, fogjuk előkészíteni és előterjeszteni javaslatainkat, ... a községi reformból indulva ki...". Mindenekelőtt azonban — folytatta —, a közigazgatási bíráskodásról szóló javaslatot terjeszti be a kabinet, majd a községekről és a vármegyékről szóló törvényjavaslatok parlamenti tárgyalása alatt a szolgálati pragmatikára és a fegyelmi eljárásra vonatkozó javaslatokat is benyújtja. Wekerle ezután a közéletet akkortájt uraló vallásügyi politikával foglalkozott. Elöljáróban leszögezte: „azon komoly törekvéstől vagyunk áthatva, hogy az állam érdekeinek biztosítása mellett a vallásos nyugalom és béke meg ne zavartassék ... Mint már a megelőző kormány is kijelentette, a korona ... jóváhagyásával megállapíttattak azon elvek, melyek az izraelita vallás törvénybe iktatására, a vallás szabad gyakorlatára és az általános polgári anyakönyvek behozatalára vonatkozó törvények alapját képezik." Ezeket a javaslatokat a kormány a tél folyamán képes lesz benyújtani a Házban, jelentette ki a kormányfő, majd ismertette a polgári anyakönyvezés általános életbeléptetéséig tervezett átmeneti intézkedést, amely szerint „a jelenlegi anyakönyvekben az anyakönyvvezetők az elkeresztelési esetben azt is tüntessék ki, hogy az 1868:53. te. szerint az illető elkeresztelt mily vallásúnak tekintendő, és amennyiben az anyakönyvvezetők e követelménynek meg nem felelnének, az illető helyen a polgári anyakönyvezés azonnal életbe léptethető legyen, viszont e törvény meghozatalával egyidejűleg az 1890. február 26-diki miniszteri rendelet hatályon kívül helyeztessék." A miniszterelnök végül bejelentette: a házassági jog kérdésében 115