Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)

fiai: Ábrahám és István ellen, mert ellentmondtak beiktatásuknak a Szatmár megyei Vaya birtokba meg Chakal, Marthoni és Laskod prédiumokba. Az alperesek közül ekkor Tamás, 1413-ban vízkereszt nyolcadán, amikorra a pert halasztották Ábrahám, böjtközép nyolcadán, majd pünkösd nyolcadán Benedek fia: István, Mihály-nap nyolcadán, amikorra ex regio litteratorio mandato nobis iniuncto a király különös jelenléte elé tette át a pert, Miklós fia: István nem jelent meg, majd újév, vízkereszt, böjtközép, pünkösd, Jakab-nap, mindszentek nyolcadán számos halasztás, idézés, bírságkirovás következett, s valamelyik alperes mindig távol maradt, így az alperesek mindegyikét háromszor idézték meg. Végül a per a jelen nyolcadon, a királytól megint eléje került. Ekkor ismét Miklós fia: István nem jelent meg, az időközben elhunyt Benedek fiáról: Istvánról pedig kiskorú fiára: Mihályra szállt a per, és bár azt a többi alperes (proc. Pethenyehaza-i György) per protractiones terminorum el akarta halasztatni, sed quia dictis terminis abreviatis adversus prefatum Stephanum filium Nicolai termini completi extiterunt, adversus etiam alios in causam attractos, si iidem iudicio astare et responderé nolebant, similiter termini legitimi compleri debebant, végül is válaszolva a felpereseknek, azzal indokolták ellentmondásukat, hogy super premissis literalia instrumenta

1 haberent efficacia, és készek e jelenleg idegen kézen lévő okleveleket bemutatni, mihelyt visszaszerzik azokat. Ezért elrendeli, hogy Jakab-nap nyolcadán mutassák be a bírói úton vagy más módon visszaszerzett okleveleket, hogy azok megvizsgálása után ítélkezhessen, prout dictaverit ordo iuris. Papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 96945. (Vay cs., berkeszi.) 1 Ez a szó tollban maradt. 1155 Nov. 24. (in Buda, 50. die oct. Mychaelis) Garai Miklós nádor ítéletlevele. Marcusfalua-i Marias fia: László 1411-ben György-nap nyolcadán Rozgon-i Simon országbíró elé perbe idézte osztályos testvérét, Toplicha-i Péter fiát: Jánost, mivel az az őket közösen illető birtokokból nagyobb részt tart elfoglalva, mint amennyi jár neki. Zs. 1414. nov. 16-i utasítására (ZsO IV. 2698) {az addigi perfolyamot lásd ott); a szepesi káptalan 1415. jan. 16-i oklevelében (ZsO V. 75) megállapította, hogy a vitás birtokokból a felek jelenleg mennyit tartanak a kezükön. Miután ebből és bemutatott más oklevelekből kitűnt, hogy az alperes elődei 1352-ben a nádor előtt a felperes elődeivel, 1354-ben pedig az országbíró előtt Batyz utódaival megosztoztak és az alperes a neki jutott javakat azóta is békésen és tiltakozás nélkül birtokolta, a király az országnak vele együtt ítélkező báróival és előkelőivel együtt elutasította a felperesnek azt a követelését, hogy az 1352. évi osztálylevelet eredetiben kívánja látni, és az alperes javára akart ítéletet hozni. Ekkor azonban a felperes azt ígérte, hogy a következő terminuson efficaces litteras prohibitorias, premissas litteras divisionales corrumpentes fog bemutatni, és Jakab-nap nyolcadán előterjesztette Zs. 1406. szept. 10-i átiratában, amely a királynak a kápolnaispánnál levő pecsétjével volt megerősítve, a szepesi káptalan 1381. jún. 26-i oklevelét, amely szerint Marcusfalua-i Maryas fia: László tiltakozik az ellen, hogy Marias fiának: Istvánnak fia: Miklós mester kedvezésből és csalárdul László apja nevében is egyezségre és osztályra lépett Kassán fiaival és néhai Gayl (dictus) Mihály mester birtokrészét átengedte nekik. - Az alperes ekkor az átírt oklevél eredetijének a bemutatását követelte,