Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)

majd ezt a követelését megismételte, miután a pert később nostram in presentiam reduxisset. A felperes megígérte az eredeti bemutatását, de nem jelent meg sem a háromszori idézésre, sem most, miután a szepesi káptalan útján három vásáron Gergely-napja utáni csütörtökön (márc. 18.) in suburbio castri Scepsyensis, hétfőn (márc. 22.) in villa Olazy, kedden (márc. 23.) in Lewche - történt kikiáltással idéztette meg. A felperes tehát astutia ductus megpróbálta érvényteleníteni a megtörtént birtokosztályt a szepesi káptalan oklevelével, midőn azonban az alperes ennek eredetijét kívánta, easdem litteras prohibitorias tamquam ambiguas in lucem producere formidando se a facie iuris et iustitie absentavit. De regni autem consuetudine littere transscriptionales seu transscriptorie nisi ipsarum originales in specie producantur ad conservationem et reobtentionem alicuius iuris possessionarii nullius vigoris et virtutis existere dinoscitur, a felperesnek tehát nem volt joga új osztályt kérni, mivel az eredeti bemutatásában penitus et omnino defecit. Ezért a szepesi káptalan oklevelében foglalt osztály ex eo, quia ipsa divisio tempus prescriptionis dudum transcendisse reperiebatur, in suo statu relinqui et permanere, nec ipsam a felperes revocare posse agnoscebatur. Lege autem dicti regni ab antiquo approbata requirente quicunque nobiles dicti regni in eorum iuribus possessionariis divisionem perpetuam celebraverint et eadem divisio usque expirationem triginta duorum annorum, tempus scilicet prescriptionis nobilibus attribútum revocata et retractata non extiterit, huiusmodi divisio peramplius et in posterum tamquam firma in suo statu permanere debet, nec eam quicunque potest retractare. Ezért az ország nemeseivel ítélkezve érvényteleníti a felperes által bemutatott tiltólevelet, a korábbi birtokosztályt pedig örök érvényűnek nyilvánítja. Hártyán, függőpecséttel. DL 74876. (Máriássy cs. márkusfalvi lt.) - Fejér X/5. 849, töredékek. Közi. Szepes múltjából IX (1917) 51, reg. - (M.) 1156 Nov. 25. (Constantie, in Katherine) Zs. Rezege-i Balázs fia: György szolgálataiért a prelátusok és bárók tanácsából új adományul adja neki és [...]nak a [Szatmár] megyei Rezege népes, valamint Kisbessenew, Onad, Lazlotheleke és Mezewrezege puszta és lakóitól elhagyott birtokokat, amelyek ősei háborítatlan tulajdonában voltak, és ma is az övéi. - A szöveg élén jobb felől: Relatio Mychaelis filü Ladizlai de Sythke aule regié familiáris, a pecsét alatt: Relatio Mychaelis filii Ladizlai de Sythke. Itáliai hártyán, közepén nagy hiányokkal, a szöveg alatt papírfelzetes titkospecséttel. DL 98819. (Károlyi cs.) - (M.) 1157 Nov. 25. (VII. Kai. Dec.) Zs. Klugel Miklósnak (prov. vir), Kasmark királyi város bírájának a saját, valamint civium, hospitum et incolarum eiusdem nostre civitatis nevében előadott kérésére Borbála királyné egyetértésével és tetszésével a prelátusok és bárók tanácsából privilegiális alakban átírja és megerősíti számukra a szepesi káptalan 1327. nov. 26-i privilegiális oklevelét, amely szerint László fiai, valamint Frank fiai, nobiles de Scepus fogott bírák ítélete szerint átadták a Kasmark-i polgároknak és népeknek Sadrukuz birtokot örök birtoklásra (Anjou okit. XI. 545). Méltóságsor. Hártyán, függöpecsét selyemzsinórjával. Késmárk város lt. Pergamen oki. 22. (DF 281712.)