F. Kiss Erzsébet: Az alsó és középszintű oktatás 1848/1849-ben. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium válogatott iratainak tükrében (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 30. Budapest, 1997)

Iratok

függeszti éber figyelmét, s azoktól méltán követeli s várja a Nép s a majdan fölvirulandó Hon gyenge ivadék-polgárainak a dicsőén kivívott alkotmányos élet, szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos eszméiről helyes fölvilágosíttatását s azok hálás érzettel lejendő élvezésének eszközlését. Bűnnek tartottuk volna tovább tétlenségben maradni, bűnnek, különösen most, midőn mindenki szabadon lélekzhet, szabadon szólhat, midőn Istennek hála! megajándékozott bennünket jó és szeretett Királyunk a Hon legkedveltebb, legnépszerűbb s legjelesb egyéneiből választott s az egész Nemzet terjes bizalmát kiérdemlett Magyar független felelős Minisztériummal, kik ajtajai éjjel-nappal nyitvák a szenvedő és panaszos Magyar, a legszegényebb előtt csakúgy, mint a leghatalmasabb gazdag előtt, bűn volna nem ébredeznünk önmagunk, bű szeretett Hazánk, bűn a Népnevelés szent ügye ellen. Mi hát, az alkotmányos élet bár parányi tényezői, a Haza szépreményű sarjadékinak a Haza s kor kívánatihoz illő s czélszerűség kiképzésével működő utólírt iskola-Tanítók, részint a szabadság szent érzete, a Népnevelés szent ügye, részint és legfőképp a Miniszter Urak eránti határtalan tisztelettel s szeretettel párosult bizodalmunk és Miniszter Úrnak a Protestáns Felekezethez intézett hathatós rendelete és fölhívása

1 által ösztönöztetve, fölhíva éreztük magonkat összejövetelt tartani, s ott panaszainkat, sérelmeinket és a népnevelés érdekében korszerű igazságos kívánatinkat komoly tanátskozások közbe föléleszteni, s annak utána egyenesen Miniszter Ür eleibe terjeszteni panaszos sérelminket s korszerű kérelminket, mert egyedül Miniszter Úr s az összes Minisztériumba vagyunk bátrak bizodalminkat helyheztetni, hogy sérelmeink, panaszos előadásaink méltányoltatnak és igazságos kéréseink a Népnevelés fölvirulhatása érdekéből megadatnak, s a Haza minden Tanítóira kiterjesztetnek. Eddigelé sorsunk s állásunk természetadta. rendeltetésünktől eltaszító s lealázó és sok tekintetben a már csak volt jobbágyokéval ugyanazonos egy Categóriájú volt. Mi — mint amazok — a szó telyes értelmében jogi tekintetben vén-korunkban is kiskorúak s papi gyámság alattiak voltunk. Ki voltunk rekesztve, ki voltunk zárva minden joggyakorolhatásból; rólunk nélkülünk hozattak a ránk csak terhet, kötelességet s a papság eránt határtalan — mondhatni — szolgai félelemmel párosult engedelmességet parantsoló s részünkre legkisebb jogot sem lehellő törvények, melyek minthogy befolyásunk nélkül hozattak, reánk iskola Tanítókra felette nyomasztólag, fontos terhes hivatalunkhoz nem édesgetőleg, sőt elidegenítőleg hatottak. Innen származtak felülről és alulról a sok panaszok, elégedetlenségek ellenünk és közöttünk. Hogy hát a sok panaszok közülünk száműzessenek, az elégedetlenséget sorsunkkali kibékülés és megelégedés váltsa fel, és a Haza ránk függesztett figyelmét s rólunk lejendő édesanyai gondoskodását megérdemeljük, méltó várakozásának illőleg megfeleljünk: sürgetős édes kötelességünket véljük telyesíteni, midőn bátor föllépésünk és hazaírni fölszólalásunk által a népnevelés nagy épületinek alapjához mi is járulunk némi csekély anyaggal. A népnevelés fölvirulhatásának, valamint annak eddigi sinylésének tényező okait ahány ember, ahány testület van, annyiféle szemüvegen nézi s ítéli. Mi, kik benne vagyunk a fontos, a terhes hivatalban, kik éltünk napjait, óráit