F. Kiss Erzsébet: Az alsó és középszintű oktatás 1848/1849-ben. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium válogatott iratainak tükrében (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 30. Budapest, 1997)

Bevezetés

Pénzügyminisztérium kezelésébe adják át. E javaslat értelmében a VKM csak olyan pénzforrások fölött rendelkezett volna, melyek speciális kulturális célokat (pl. iskolafejlesztés) szolgálnak. Azokat az alapokat, melyek kizárólag vallásfelekezeti célokra szolgálnak, az államtitkári javaslat az illető egyház kezelésbe kívánta volna adni, mert szerinte az állam, melynek területén több vallásfelekezet van, egyikkel sem „azonosíthatja magát".

32 Az itt vázlatosan bemutatott oktatási és egyházi helyzetet a hadiállapot általánossá válása a maga terjes bonyolultságában konzerválta. A reformok megvalósítása, az iskolai oktatás, az anyagi javak előteremtése egyházi és oktatási célokra csak a szükségnek megfelelően történt, a szűkös lehetőségek kereteiben. Ezeket az 1848-as és 1849-es napokat, „történelmi pillanatot" kívánja közel hozni a jelen kötet 90 irata és a magyarázatok. Néhány szót kell szólnunk a hivatalszervezeti-ügyintézési körülményekről, melyek között a VKM hivatalnokai dolgoztak. Ügyintézésében a VKM a Helytartótanács örökébe lépett. Néhány kezdeti elképzeléstől eltekintve, lényegében a helytartótanácsi osztályok szervezeti keretei maradtak a minisztériumban is: az egyházak ügyeit vallási „ágazatonként" csoportosították a katolikus, protestáns és unitárius, valamint a görög nem egyesült (ortodox) osztályokban.

33 A minisztérium közoktatási osztálya a helytartótanácsi gyakorlatot követve két alosztályra, az elemi iskolai és a felsőbb oktatási al(szak)osztályra tagolódott. A következő tárgyakkal foglalkoztak: protestáns tanodák és tanárok ügyei tanítási tekintetben; katolikus fő-, közép-, elemi- és néptanodák és tanáraik ügyei; fiú és leánynöveldék tanítási, fizetési és nyugdíjazási tekintetben; görög nem egyesült egyházi tanodák és tanáraik; rajz, zene és énekiskolák; héber tanodák, vívó- és testgyakorló intézetek, mesterképző intézetek, ipartanoda, vasárnapi tanodák, nevelési egylet, Nevelési Szemle, házi nevelés, kisdedóvó intézetek, tudományegyetem ügyei, egyetemi könyvtár, egyházi és alapítványi ösztöndíjak kiosztása, múzeumok, régiségek, tudományos társulatok, Teréziánum, bányász- és erdészakadémia.

34 A szakok elkülönítésében nem jártak el következetesen, miután mindkét szakban megtalálhatók az alsóbb és a felsőbb oktatás tárgyai, legfeljebb több, a szakosztály nevével összeférő van a felsőbb oktatásiban. Nem oktatási kérdésekkel foglalkozott, hanem az oktatás létfeltételeit biztosította (a vallási szféra mellett) az alapokat/alapítványokat kezelő gazdasági osztály. 1848-ig a katolikus alapok/alapítványok (valamint más világi alapok) gazdasági ügyeit a Helytartótanács alapítványi és egyházi ügyekkel foglalkozó osztályai, a jogi problémáit pedig a közalapítványi ügyigazgatóság intézte. Az igazgatóság 1795-től működött; korábban a királyi jogügyigazgatóság járt el ilyen esetekben. Közvetlenül a Helytartótanács felügyelete alatt állt. Az igazgatósági személyzet munkáját vidéken ún. alapítványi ügyvédek segítették. Külön pénztár, a közalapítványi főpénztár és a Helytartótanács számvevőségének egy része foglalkozott a pénzkezeléssel, a pénzügyi ellenőrzéssel. A főpénztárnak a különféle rendű fiókpénztárak (I. rendű, II. rendű és ún. sorkívüli pénztárak) egész országot behálózó apparátusa állt rendelkezésére vidéken. A minisztériumi időszakban a külön alapítványi személyzet nem lett a miniszté-