F. Kiss Erzsébet: Az alsó és középszintű oktatás 1848/1849-ben. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium válogatott iratainak tükrében (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 30. Budapest, 1997)

Bevezetés

gyait tartalmazta a gimnázium, míg ennél a liceum eggyel több osztályú volt, ahol filozófiai, teológiai és jogi tárgyat is oktattak.

18 Az eperjesi kollégiumot 1666-ban a kassai jezsuiták akadémiájának ellenében, mint az evangélikusok főgimnáziumát hozták létre (Gymnasium illustre der evangelischen Standé). Az iskolai tanítási tervet egy 1841-ben, az evangélikus tanintézetek által tartott gyűlésben elfogadott szabályzat jelentette. Az iskolák főfelügyelője az evangélikus gyülekezetek főinspectora, valamint a superintendensek a saját kerületükben (dunántúli, dunamelléki, bányakerületi, tiszántúli és tiszáninneni). Az eltartást biztosító gyülekezetek gyakorolták a közvetlen igazgatást. Alapítványok is növelték a pénzeszközöket (pl. Roth-, Zay-alap). Itt a konviktusokat alumneum-ként tartották számon, csak szegényesebb körülményeket jelentett. Német és magyar nyelven folyt a tanítás. - Líceumok Pozsonyban, Sopronban, Selmecen, Késmárkon, Lőcsén, Szarvason voltak. A reformátusoknál az elemi iskolákon kívül a „deák iskolák" a következők: nevezetesebb alsó iskolák, melyekben latint és más gimnáziumi tárgyakat tanítottak nem állandóan alkalmazott professzorok (rectorok); rendes gimnáziumok, ahol állandó professzorok működtek; főgimnáziumok, filozófia-oktatással; líceumok filozófiai, jogi és teológiai karral; kollégiumok, ahol ugyanezeket magasabb szinten oktatták. Utóbbiak a superintendentiá-k fő- vagy anyaiskolái. Az elemi iskolákban a többi egyház iskoláihoz képest különbséget jelentett a nem-koedukált oktatás. Ahogyan az evangélikusoknál, itt is szoros felügyelet alatt tartotta a tanítót az egyházközség. A lelkészek és a tanítók, valamint a presbiterek közötti ellentétek nagyon plasztikusan érzékelhetők néhány itt közölt iratban is (pl. a 28. számú). Főgimnázium csak Nagykőrösön, Zilahon és Miskolcon volt; liceum Losoncon és Máramarosszigeten. Minden superintendentiá-ban volt anyaiskola vagy kollégium, így Debrecenben (tiszántúli), Sárospatakon (tiszamelléki), Kecskeméten (dunamelléki), Pápán (dunántúli). A debreceni és a pataki voltak a legnevezetesebbek; Fényes Elek szerint szervezetük az oxfordihoz és a cambridge-ihez hasonlít. Fő céljuk a teológus-nevelés volt. A reformátusoknak általános tanszabályzatuk nem volt; minden superintendentia maga határozta meg ezeket a maga körében. Tanítási nyelv a magyar volt. Anyagiakban az evangélikusokhoz hasonlóan önellátóak.

19 A görög nem egyesültek (ma használatos elnevezéssel: ortodox keletiek) által lakott területek közül a katonai határőrvidéken jobb volt az iskolával való ellátottság, mint Magyarországon. Elemi iskola azonban így is nagyon kevés volt a népesség számához képest a szegénység miatt. Tanítóképző működött Oaradon (román) és Zomborban (szerb), grammatikai iskola Versecen, gimnázium Újvidéken. Legnevesebb iskolájuk a karlócai érseki liceum. - Alapítványok itt is segítettek a fenntartási gondokon. Az ortodox keleti iskolák 6 kerületben helyezkedtek el (bácsi, temesi, karánsebesi, szerémi, nagyváradi, budai), amelyeknek l-l igazgató állt az élén. Mindezek fölött egy felügyelő diszponált. Az unitárius vallás Erdélyben az ún. törvényes bevett vallások közé tartozott, Magyarországon az 1848. évi XX. tc. 1. § nyilvánította azzá. Eletük még 1848 után is inkább Erdélyre összpontosult; vallásközösségüket a kolozsvári