A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

korlati végrehajtásnál. Azt is meg kell mondani, de a fő tüzet véleményem szerint- s ennek a határozatban sokkal élesebben kell kifejezésre jutnia, legalább olyan élesen, mint a Kádár elvtárs felszólalásában -, ebben a kérdésben a jobboldali hibákra kell összpontosítani. Itt lényegében revizionista maradványokról van szó, amik gátolják a tsz fejlesztését. Es a határozat nem tükrözi ezt, sőt sokszor az ellenkezőjét tükrözi. ^ Még egypár szót, elvtársak, a Kádár elvtárs által felvetett egy-két kérdésre. O itt azt mondta, hogy a KB-nak is bírálatot kellene gyakorolnia, ha van gyakorolnivalója a Forradalmi Munkás-Paraszt Komány november 4-e után folytatott agrárpolitika vagy parasztpolitikája fölött, hogy helyes volt-e levenni akkor a napirendről a tsz-fejlesztés feladatát, azt hiszem, helyesen értelmeztem. (Kádár elvtárs: Értve az akkori Intéző Bizottságra is, természetesen.) Világos, igen. Én a kormány fölött most itt nem akarok bírálatot gyakorolni, csak az Intéző Bizottság fölött. Az elvtársak tudják, hogy volt egy csomó kérdés, és én erről nyíltan nyilatkoztam, amiben visszavonulás történt annak idején, és nem értettem egyet minden visszavonuló lépéssel. Ebben a kérdésben teljesen egyetértek a Kádár elvtárssal. Szóval nem volt más, itt hátra, helyes volt visszavonulni. November 4-e után, mint aktuális feladatot a tsz-fejlesztést napirenden tartani akarni, az egy Öngyilkos politika lett volna, helytelen lett volna. Helyes volt ezt akkor ideiglenesen levenni a napirendről a munkás-paraszt szövetség erősítése érdekében, a népi demokrácia hatalmi konszolidációja érdekében, és így tovább. És ebben a kérdésben akkor visszavonulni egy marxista-leninista politika volt. Én abban is egyetértek Kádár elvtárssal, hogy a mai helyzet nem engedi meg ezt számunkra, akármennyire is sajnáljuk a lemaradásunkat, a tsz-fejlesztés dolgában, nem enged ez a számunkra ugrást, bármennyire is szeretnénk ezt. Vagy bármennyire is megegyezne az óhajainkkal. De azért a lépésformulát nem tudom elfogadni. Én azt tartom helyesnek, amit az Apró elvtárs mondott, gondolom, hogy ennek kellene kifejezésre jutni a határozatijavaslatban is, hogy gyorsítani a tsz-fejlesztést, szóval nem ugorni, de igenis megpróbálni gyorsítani a fejlődést. Maga az a tény, hogy ez a kérdés ide került, ezt célozza. És azt hiszem, elvtársak, a belső határozatban, szóval sokkal nyíltabban, sokkal kevésbé névtelenül kellene beszélni azokról a problémákról, amikről itt se Fehér elvtárs, se Dögei elvtárs, hanem Kádár elvtárs beszélt először. Teljesen nyíltan, személyek megnevezésével. Én végighallgattam a Fehér elvtárs beszédjét, és meggyőzött engem arról, hogy a NEP-politika az egy helyes politika, de hát nem erről van szó. És, hogy a NEP-politikát ma túlhaladottnak tekinteni helytelen volna. Ha csak erről volna szó, akkor nem kellett volna a kérdést idehozni. Végighallgattam a Dögei elvtársat is, még közbe is szóltam - mert nem tudtam türtőztetni magam, mert erről a szokásomról nem tudok leszokni, hogy közbeszóljak -, hogy meg vagyunk győzve már régóta, még mielőtt Dögei elvtárs ezt kifejtette, hogy a nagyüzem jobb, mint a kisüzem. Szóval egyrészt a Fehér elvtárs itten egy nagy védőbeszédet tartott a NEP-politika helyessége mellett, másrészt a Dögei elvtárs a nagyüzemi gazdaság előnyösebb mivolta mellett. De ha csak ezt hallgatnánk meg, és nem hallottunk volna arról, amit Kádár elvtárs itt a dolog lényegéről elmon779