A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

korlati végrehajtásnál. Azt is meg kell mondani, de a fő tüzet véleményem szerint- s ennek a határozatban sokkal élesebben kell kifejezésre jutnia, leg­alább olyan élesen, mint a Kádár elvtárs felszólalásában -, ebben a kérdés­ben a jobboldali hibákra kell összpontosítani. Itt lényegében revizionista maradványokról van szó, amik gátolják a tsz fejlesztését. Es a határozat nem tükrözi ezt, sőt sokszor az ellenkezőjét tükrözi. ^ Még egypár szót, elvtársak, a Kádár elvtárs által felvetett egy-két kérdésre. O itt azt mondta, hogy a KB-nak is bírálatot kellene gyakorolnia, ha van gyakorolnivalója a Forradalmi Munkás-Paraszt Komány november 4-e után folytatott agrárpolitika vagy parasztpolitikája fölött, hogy helyes volt-e leven­ni akkor a napirendről a tsz-fejlesztés feladatát, azt hiszem, helyesen értel­meztem. (Kádár elvtárs: Értve az akkori Intéző Bizottságra is, természetesen.) Világos, igen. Én a kormány fölött most itt nem akarok bírálatot gyakorol­ni, csak az Intéző Bizottság fölött. Az elvtársak tudják, hogy volt egy csomó kérdés, és én erről nyíltan nyilat­koztam, amiben visszavonulás történt annak idején, és nem értettem egyet minden visszavonuló lépéssel. Ebben a kérdésben teljesen egyetértek a Ká­dár elvtárssal. Szóval nem volt más, itt hátra, helyes volt visszavonulni. No­vember 4-e után, mint aktuális feladatot a tsz-fejlesztést napirenden tartani akarni, az egy Öngyilkos politika lett volna, helytelen lett volna. Helyes volt ezt akkor ideiglenesen levenni a napirendről a munkás-paraszt szövetség erő­sítése érdekében, a népi demokrácia hatalmi konszolidációja érdekében, és így tovább. És ebben a kérdésben akkor visszavonulni egy marxista-leninista politika volt. Én abban is egyetértek Kádár elvtárssal, hogy a mai helyzet nem engedi meg ezt számunkra, akármennyire is sajnáljuk a lemaradásunkat, a tsz-fejlesztés dolgában, nem enged ez a számunkra ugrást, bármennyire is szeretnénk ezt. Vagy bármennyire is megegyezne az óhajainkkal. De azért a lépésformulát nem tudom elfogadni. Én azt tartom helyesnek, amit az Apró elvtárs mondott, gondolom, hogy ennek kellene kifejezésre jutni a határoza­tijavaslatban is, hogy gyorsítani a tsz-fejlesztést, szóval nem ugorni, de igenis megpróbálni gyorsítani a fejlődést. Maga az a tény, hogy ez a kérdés ide ke­rült, ezt célozza. És azt hiszem, elvtársak, a belső határozatban, szóval sokkal nyíltabban, sokkal kevésbé névtelenül kellene beszélni azokról a problémák­ról, amikről itt se Fehér elvtárs, se Dögei elvtárs, hanem Kádár elvtárs beszélt először. Teljesen nyíltan, személyek megnevezésével. Én végighallgattam a Fehér elvtárs beszédjét, és meggyőzött engem arról, hogy a NEP-politika az egy helyes politika, de hát nem erről van szó. És, hogy a NEP-politikát ma túl­haladottnak tekinteni helytelen volna. Ha csak erről volna szó, akkor nem kellett volna a kérdést idehozni. Végighallgattam a Dögei elvtársat is, még közbe is szóltam - mert nem tudtam türtőztetni magam, mert erről a szoká­somról nem tudok leszokni, hogy közbeszóljak -, hogy meg vagyunk győzve már régóta, még mielőtt Dögei elvtárs ezt kifejtette, hogy a nagyüzem jobb, mint a kisüzem. Szóval egyrészt a Fehér elvtárs itten egy nagy védőbeszédet tartott a NEP-politika helyessége mellett, másrészt a Dögei elvtárs a nagyüze­mi gazdaság előnyösebb mivolta mellett. De ha csak ezt hallgatnánk meg, és nem hallottunk volna arról, amit Kádár elvtárs itt a dolog lényegéről elmon­779

Next

/
Thumbnails
Contents