A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

dott, hogy mi az, ami itten súrlódások, kétféle nézőpont évényesülése útján akadályozta a párt helyes, fő irányvonalának az évényesítését, ha ezt nem hallottuk volna, akkor nem lettünk volna egyáltalán okosabbak. Mert a NEP-ről Lenin sokkal jobban megmondta azt, amit meg kellett mondani, mint a Fehér elvtárs, és a nagyüzemről már Marx megmondta, hogy Leninről ne is beszéljek. Szóval át kell ezt dolgozni, véleményem szerint, a vita alapján, nyíltan beszélni benne, személyek megnevezésével, fő tüzet a jobboldali elhajlásra irányítani. Mert ha mi azt mondjuk általában, és ez teljesen helyes, hogy mint a nemzetközi munkásmozgalomban, nálunk is a fő veszély még a revizionista veszély, akkor ez a veszély a dolog természeténél fogva nem is jelentkeztik [sic!] élesebben másban, mint a mezőgazdasági politikában. Ez teljesen világos. Itt hallottam ugye személyi ellentétekről. Ezek mögött a személyi ellentétek mögött is ez az elvi ellentét húzódik meg. Ezen nem változtat az, elvtársak, véleményem szerint, hogy mondjuk az FM-ben amellett, hogy bizonyos revizionista maradványok gátoltak bennünket abban, hogy a tsz-fejlesztésnek erősebben nyúljanak a hóna alá, mondom, hogy miközben ez is volt, voltak baloldali hibák is. A fő veszély feltétlenül a jobboldali ebben a kérdésben, és ezt nyíltan meg kell mondani. És annak a 200 embernek is meg kell mondani. Az előttem szóló elvtárs, a Horváth elvtárs arról beszélt, hogy ezek a javaslatok frontáttörést még nem fognak eredményezni. Én ezzel egyetértek. De azt hiszem, nem is ez a cél. Szóval fronáttörésről még egyáltalán itt nincs szó. A frontáttörés alatt azt értjük, hogy valamiféle tömeges belépési kampány élére álljunk, az egyéni parasztok belépésére a tsz-ekbe. Azt hiszem, hogy ennek még az objektív és szubjektív feltételei sem teljesen érettek meg. Bár alábecsülni azt sem szabad, hogy a gyorsításra viszont megértek a feltételek. (Kádár elvtárs: Horváth elvtárs is azt mondta, ő helyesen mondta.) Akkor helyesen mondta itt. Ha egyébből nem indulunk ki, mint abból, amit valamelyik anyagban olvastam, azt hiszem a mellékletben, amit ehhez kaptunk,

98 hogy 1957-ben először nőtt az egy főre eső tsz-parasztok [sic!] reáljövedelme az egyéni parasztok egy főre eső reáljövedelme fölé. Hát itt hallottunk egy csomó számot, ami ezt egy kicsit megkérdőjelezte. Nem tudom, igaz-e ez, vagy nem? De a tendencia feltétlen igaz. Én se hiszek a Statisztikai Hivatalnak, és arra építeni nagyon nem lehet, és attól félek, hogy éppen a mezőgazdasági kérdésekben ott ők a vágyaikhoz keresik az adatokat. Nem akarok én ott senkit sem gyanúsítani, hogy hamisít vagy ilyesmi, de hát azért a politikai álláspont megszabja, hogy hogy dolgozzunk. Szóval, ha igaz, hogy az a tendencia, hogy a tszparasztok egy főre eső jövedelme eléri lassan, és tendenciában fölébe megy az egyéni parasztok jövedelmének, akkor ez a döntő faktora annak, hogyha nem is ugrást, de gyorsított fejlődést indítsunk meg a tsz-fejlesztésben. Ha nem is mindjárt frontáttörést. Ami a kapitalista tendenciákat illeti. Azt hiszem a Tömpe elvtárs használta a kifejezést, hogy ezeket nem szabad sem túlbecsülni, sem alábecsülni. Hát ez egy általános igazság persze. És nem helytelen. De harcolni kell, és ezért, elvtársak, én nem értek egyet a határozati javaslatnak azzal a befejező részé780