A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

dolgozni, hogyan akarunk magunknak tömegbázist teremteni. Azok az emberek, akik a szemüket ebben a rossz értelemben vetik Moszkvára, nos, azok az emberek egyetlen szó önbírálatot egyik sem gyakorolt egyéni tevékenységéről a tagság előtt, egy szót sem, akár a Népszabadságban írnak művészetről, akár pedig egyéb területen működnek. Egyetlen árva szó önbírálat nélkül várják az alkalmat, és lesnek az alkalomra, hogy az igazi kommunistáknak is ők elfoglalhassák a helyüket. Én szeretnék itt a fogalmazással vitatkozni. Itt arról van szó, hogy mi a Rákosi Mátyásék becsületét megvédjük. Voltam pártnapon Tatabányán és Oroszlányban, ahol megkérdeztek ilyen dolgokkal kapcsolatban, és ahogyan azt itt Kádár elvtárs elmondta, én is elmondtam mindenhol, hogy mi a különbség a Nagy Imre tettei között, és mi a különbség azoknak a tettei között, akik nem váltak a munkásosztály árulóivá. De én komolyan mondom, hogy én azért a Rákosi Mátyás becsületét sehol nem védtem meg, és a jövőben sem szeretném megvédeni. Én ezt a fogalmazást nem tartom helyesnek. Mert lehet, hogy tévedett az első időben, de akkor, amikor már látta a dolgokat, és nem akarta helyrehozni, és ezek a fogalmazások a rehabilitálással kapcsolatban és az összes többi dolgokkal, én ezt becsületesnek nem vagyok hajlandó elfogadni, és nagyon kérem, hogy ne a becsületüket védjük meg, mondjuk meg, hogy van egy különbség, ezzel egyetértek, a munkásosztály elárulása és az általuk elkövetett bűnök között, de becsületről szó sincs. Nincs szó becsületről. A levelekben sem a becsület nyilatkozik meg. Es szeretném még azt is elmondani, KÁLLAI elvtárs: Itt az van, hogy volt egy idő, amikor becsülettel... MAJOR elvtárs: Nem... A Központi Bizottság véleménye szerint az elvtársak szándékaikban becsületes emberek, becsületüket ezért az ellenséggel szemben meg is védjük. Becsületüket nem védjük meg. Nem lettek árulók... Na most azt is szeretném mondani, hogy fölvetném a kérdést, hogy mit fognak szólni a munkástömegek ahhoz, hogy a Rákosi Mátyás öt év múlva hazajön (hangzavar, tiltakozás: nem, nem öt év), akkor félreérthetően van fogalmazva, tekintettel arra, hogy mikor az elvtársak nem tudtak visszajönni, akkor sem volt az öt évre megszabva, tehát most se legyen megszabva az, hogy öt év múlva, tehát javítsuk ki a rossz félreértést. A többiekkel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy egyetértek Sándor elvtárssal abban, pl. a Kovács István szerepének a megítélésében, hogy egy kicsit sommásan fogalmazunk. Kovács Istvánnak a szerepét súlyosabbnak látom a múltban és most is, mint ahogy itt meg van fogalmazva. Kovács Istvánról tudjuk azt, hogy elhallgatott bizonyos dolgokat, olyan elvtársakkal szemben, akikkel szemben azt nem lett volna szabad elhallgatni, egy olyan időben, amikor ez rájuk nagyon súlyos következményekkel járt. Mindezt karrierizmusból tette. Itt az ember - nemcsak a Sándor elvtárs - nehezen tud uralkodni magán. Aki ennek a konzekvenciáját úgy vonja le, hogy úgy viselkedünk, mint most. Én javaslom, teljesen egyetértek a Sándor elvtárssal abban, hogy a pártnak van szervezeti szabályzata, én nem javaslom, hogy a Kovács elvtárs erre a határidőre visszajöjjön, nem javasolom. Én kérem, hogy ezt változtassuk meg ebben a javaslatban. Mert ha, elvtársak, nem látják be a moszkvaiak azt, hogy milyen súlyos, amit csináltak, és milyen kárt okoztak a moszkvaiak, addig 215