A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

portosítás a káderekben azzal járna, hogy nagy kiesés következnék be a művészeti munkában, és ez rossz hatással járna együtt. A kulturális intézmények káderhelyzetéről. A felszabadulás után sikerült átmenteni a polgári apparátust. Ezt az apparátust megfejeltük és továbbfejlesztettük a 12 év alatt. Csak szívós munkával és hosszú távú munkával lehet kicserélni ezt az apparátust. Gondos kiválogatással és neveléssel kell ezt végezni, nem úgy, ahogy korábban csináltuk. Nem csak a megbízhatóságot kell nézni. Ha merészen fogunk ehhez, akkor találunk sok jó fiatal embert. Nem találjuk meg az ideális embert, de ha elég alaposan és tudatosan törünk arra, hogy párthoz hű, vagy érzelmileg a szocializmushoz közel álló embereket találjunk, akkor találunk ilyeneket, akiknek műveltsége megüti a kellő színvonalat, és nem züllik el, mint ahogy sajnálatosan elzüllöttek sokan a múlt évek során. A sündörgő polgároknál ezek az emberek sokkal rosszabbul fognak dolgozni, és ma és holnap még rosszabb munkát fognak végezni. De ha ezekkel annyit foglalkozunk majd, mint amennyit ezekkel az ideológiailag rossz polgárokkal foglalkoztunk, akkor két-három év múlva jó kulturális szakembereink lesznek, míg ezekkel a polgárokkal vért izzadhatunk, hogy éppen azon a határon mozogjanak, amit nem neveznek népidemokrácia-ellenes politikának. Azt is látni kell, hogy ha ilyet mi megkísérlünk, balról és jobbról támadnak majd bennüket. Mi például a Rádió dramaturgiáját egycsapásra tisztítottuk meg. Több hónappal ezelőtt történt ez. Három hónappal ezelőtt még nem ültek el a hullámok. Most, amikor az új emberek már az elbocsátott leggyengébb káderekkel egy színvonalon tudnak dolgozni, most van bizonyos engedmény velük szemben. Ezért a kulturális területen vezető emberek nem szívesen nyúlnak ehhez a módszerhez. Bizonyos öszehangoltság ezen a területen, talán nem párhuzamosan azokkal az intézkedésekkel, amelyek az ellenség kiszorításával kapcsolatosak, a helyi kommunista vezetők lábra állítása, alapjába véve zökkenőmentessé tehetnének [sic!] egy ilyen akciót. A kommunistákat természetesen alaposan fel kell készíteni erre. Itt is vannak szomorú példák. Jákó Pál elvtárs, a miskolci színház igazgatója. A Rádió egyik fasiszta színésze, aki annak idején fegyverrel kényszerítette a Rádió dolgozóit az átállásra, tevékenyen közreműködött a Szabad Kossuth Rádió megalakításában, odakerült a miskolci színházhoz.

42 Amikor ez tudomásunkra jutott, követeltük, hogy váltsa le őt. Jákó Pál ekkor arra hivatkozott, azért nem váltja le, mert a Művelődésügyi Minisztérium még a szilencium listán sem szerepeltette. Megkérdeztük a minisztériumot, s azt mondták, hogy ez nem hivatásos, hanem egy botcsinálta színész. Újból követeltük Jákó elvtársnál leváltását. Azt válaszolta akkor, hogy nem bocsátja el, nem veszíti ezért el a népszerűségét. A másik ilyen darázsfészek, amely kihat a politikai viszonyokra, ez a művészeti anyagiak kérdése. Nem mondom, hogy nagyon sokat, de azért már a jövő évben is jelentős összeget lehet megtakarítani. Néhány korábbi hibás intézkedés feszültséget teremtett. Ugyancsak fontosak a bér- és pénzügyi kérdések. Ha itt nem tudunk változtatni, akkor baj lesz. A filmgyári jövedelmek kétszer, háromszor nagyobbak a más gyári jövedelmeknél. Egy gyártásvezető például havi 6-8000 Ft-ot kap és hozzá még prémiumot. Emiatt nem lehet a művészeti jövedelmeket sem visszafogni. Javaslatot fogunk tenni, hogy más rendszert dolgozzunk ki. Ez nagy kiabálással fog járni. 90