A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

A Rádióval kapcsolatban jólesett hallani, hogy az elvtársak bizonyos eredményt észrevettek. A munkánkban sok hibát látunk most is, úgy értékeljük, hogy a politikai mondanivalóval nem okozunk a pártnak kárt. De tudjuk, politikai munkánk hibája, hogy nem eléggé meggyőző. Ez a kulturális munkára is áll. Magyarázható ez részben a kulturális élet általános gyengeségével, részben kádereink gyengeségével. Az ellenforradalom után 250 embert távolítottunk el a Rádiótól, s az új elvtársak még nem rendelkeznek megfelelő gyakorlattal. De már ott tartunk, hogy már gondolhatunk újabb leváltásokra is. Akiket most kell kicserélni, azok már nem olyan emberek, akiket a művészvilágból is ki kell söpörni. Nem bűnösök. Nem tudnak nekünk megfelelően dolgozni. Ezek az emberek nagyon félnek, mert vagy ott maradnak, vagy még utcaseprőnek sem mehetnek. Azt hiszem, hogy ezekből elvi alapot kell kidolgozni, és a gyakorlati intézkedéseket össze kell hangolni. Szeretném ezt is és az anyagi természetű javaslatainkat is a Művelődésügyi Minisztériummal és a pártszervekkel megtárgyalni. A két jelentéssel egyetértek. FOCKJENO elvtárs: A felszólalásokból kitűnik, hogy az elvtársak helyeselték mindkét referátumot. Csupán néhány kérdésre kívánok kitérni. Sok szó esett a nyereségrészesedésről, és ezek között néhány jelentős megjegyzés hangzott el. A megjegyzések ellenére egységes a vélemény, hogy amennyire ilyen rövid idő alatt látjuk, a nyereségrészesedés bevezetése

43 helyes. Minden okunk megvan arra, hogy a hiányosságokat kiküszöböljük. Látni kell azt, hogy ez az év nem volt egy normális gazdasági év. Nagyon sok zavart okozott a terv menet közbeni emelése, és így igazuk van az elvtársaknak - mint Sági elvtárs is mondta -, ez sok bonyodalmat okozott. Ennek azonban - és ez szerepelt a referátumban is - az elvtársak is okozói, akik nem magyarázták meg, pedig tudták nagyon jól. Ha most azt mondják a üzemben dolgozó elvtársak, hogy nagyon sok gondjuk van ezzel kapcsolatban, akkor azt kell mondani, hogy most isszák meg a levét, hogy akkor nem álltak oda, hanem a népszerűségüket hajhászták. Nekünk ezt a labdát vissza kell dobni. Az igazgatók és párttitkárok most magyarázzák meg, és szokjanak le arról, hogy felfelé tolják a felelősséget. A továbbiakban azzal a kérdéssel kapcsolatban, amit Török elvtárs említett, hogy az 1958-as tervünk olyan legyen, amit menet közben nem kell változtatnunk. Akkor meg lehet valósítani azt, hogy - néhány dolog megvalósítása mellett - negyedévenként megmondhassák, hogy addig mennyit értek el. Ezen dolgozni kell a Tervhivtalnak és a Pénzügyminisztériumnak is. A nyereségrészesedésben az üzemek között eltérés van. Ez egy kollektív jutalmazási rendszer. Mert ha valaki jól dolgozik, az megmutatkozik a fizetésén. De ha az üzem egésze úgy dolgozik, ha a munkások a gazdasági vezetőiket szorítják a jobb termelésre, akkor ez megmutatkozik a nyereségrészesedésben is. A termelés színvonalának kérdését a referátumban nem sikerült elég világossá tenni. Helyes, amit Dabronaki elvtárs mondott. Általában áll az, hogy csak megtakarított anyagból lehet továbbvinni a termelés emelését. Hozzunk be több anyagot? Ennek van egy olyan akadálya, hogy már a mostani terveinkhez sincs biztosítva a megfelelő mennyiségű koksz, szén és olaj, ebből mi nem tudunk eleget kapni. Nyugatra forduljunk? Nem biztos, hogy tu91