A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

A MDP-nek volt egy korábbi határozata ezzel kapcsolatban. Létrehoztak egy műszaki fejlesztési tanácsot, amely centrálisán kézbe fogta ezt a kérdést. Meg kellene nézni, hogy ez a határozat a mai helyzetnek hogy felel meg, és valamilyen szerv létrehozásán keresztül nem lehetne-e befolyásolni, kézben tartani ezt a kérdést. Sok olyan problémát lehet tapasztalni az üzemekben, amelyekkel korábban nagy bajok voltak, és most bizonyos eredményeket értünk el, és megnyugvással lekerültek a napirendről. Ilyen a teljesítménybérezés kérdése. Be lett vezetve az órabér. Nagy politikai munkával azután elértük, hogy az üzemek nagy részében a teljesítménybérezés formájában dolgoznak a munkások, és ez a kérdés kezd lekerülni a napirendről, pedig még mindig nem értük el például a kohó- és gépipar területén, hogy minden olyan munkás teljesítménybérben dolgozzon, ahol célszerű, hogy így dolgozzanak. Azelőtt a kohó- és gépiparban 70% dolgozott teljesítménybérben, ma 45% kb. Ebben a 70%-ban volt sok túlzás. Erre most nincs szükség, de arra szükség van, hogy lassú munkával minden munkahelyen biztosítsuk, hogy a teljesítménybérezés még szélesebb körben be legyen vezetve, és ne legyünk túlságosan megelégedve az elért eredményekkel. Szeretnék foglalkozni a szocialista munkaversennyel. Az ellenforradalom igen demagóg támadást intézett a szocialista munkaverseny ellen, és meg kell állapítani, hogy jelentős munkástömegek gondolkodásmódját sikerült ezzel megzavarnia. Olyanokat mondtak, hogy ez hajcsárrendszer, csak az állandó normarendezések célját szolgálja. Ez a demagógia támaszkodott azokra a hiányosságokra, amelyeket ezen a téren elértünk [sic!]. Ma sem foglalkozunk a szocialista munkaverseny elvi kérdéseivel, az az érzésem, és ez a kérdés kiesik ideológiai munkánkból, amely ma a pártban folyik. Vezető elvtársak beszédeiben is kevés rész van ennek a kérdésnek szentelve. Legbehatóbban Apró elvtárs foglalkozott ezzel a MAVAG termelési értekezletén. Helyes volna, ha a pártsajtóban, másrészt vezető elvtársak fontos politikai beszédeiben az ellenforradalom damagógiájának szétverése ugyanolyan teret kapjon, mint más politikai kérdések, mint a nacionalizmus vagy más kérdések. A szocialista munkaversennyel az a helyzet, hogy ma szocialista munkaverseny folyik az üzemekben, alulról jövő, spontán kezdeményezés alapján alakulnak brigádok, tesznek vállalásokat, de ha a jövőben gazdasági nehézségeinket meg akarjuk oldani, nem nélkülözhetjük a magyar munkásosztálynak azt a lendületét, amely a szocialista munkaversenyen keresztül megmutatkozik. Örömmel üdvözlöm a Központi Bizottságnak azt az elképzelését, hogy takarékossági mozgalmat fogunk az üzemekben kezdeményezni. Szeretném megemlíteni, hogy a szocialista munkaverseny szervezésében igen komoly problémát jelentett, hogy a terveket egy éven belül, menet közben folyton változtattuk. Komolytalanná tette ez a munkát. Az 1958-as terv kidolgozásánál még vannak pillanatnyilag megoldatlan problémák. Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy most, amikor nyereségrészesedésen keresztül történik konkrét mozgósítása a dolgozóknak, most az üzemben a tervek úgy készülnek, hogy havonta, vagy negyedévenként változnak. Nem lehet azt a szervezési, mozgósító munkát elvégezni, amelyek a tervek teljesítéséhez szükségesek. Inkább adjuk ki egy-két hónappal később a terveket, de azok reá87