A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

nem veszik figyelembe, elhanyagolják, nem is igénylik, hogy bizonyos kérdéseket az üzemekben a munkások elé vigyenek. Szükséges, véleményem szerint, hogy pártunk komoly intézkedéseket tegyen. A Szaktanács Elnökségének az a véleménye, hogy megérett a helyzet, hogy a párt összehívjon egy országos gazdasági tanácskozást a gazdasági vezetők számára, ahol úgy, mint a Központi Bizottság ülésén, természetesen a tervek ismeretében, amikor ez lehetséges lesz, tájékoztatni kell az elvtársakat, és fel kell vetni egy-két problémát a gazdasági vezetés munkamódszerét illetően, ha azt akarjuk, hogy az üzemekben még eredményesebben folyjon a termelőmunka. Egy-két problémát szeretnék ezzel kapcsolatban szóvá tenni. Itt vannak a termelési értekezletek. Már leszögeztük, hogy egy üzemben a taggyűlés után legfontosabb értekezlet a termelési értekezlet, mert itt valósul meg az az alapelv, hogy a munkások közvetlenül részt vesznek a gyár vezetésében. Megvalósul majd, amikor az üzemi tanácson keresztül többen részt fognak venni, de a termelési értekezleten a dolgozók nagy tömegei vehetnek részt az ügyek irányításában. Mit tapasztalunk? Azt, hogy a termelési értekezleteknek ezt a döntő szerepét a gazdasági vezetőkjelentős része nem érti meg, és a termelési értekezleten, amelyek a munkások szemében az elmúlt években úgyis elvesztették némiképp tekintélyüket, mert ott olyan beszámolók hangzottak el, amelyek nem az eredeti alapelvet szolgálták, nem történt meg a válaszadás a felvetett kérdésekre, és a vezetők éveken keresztül hiányoztak ezekről. És amikor mi próbálunk erőfeszítéseket tenni, hogy a termelési értekezleteken keresztül elérjük ezt a politikai erőfeszítést, még mindig vannak olyan főmérnökök, akik nem vesznek részt. A kohó- és gépiparból az igazgatót és egyéb vezetőket rá tudtunk bírni, hogy vegyenek részt, mert az ő munkájukat is csak javítja, ha hallják a munkások véleményét. Megítélésem szerint a termelési értekezletek tekintetében feltétlenül el kell érni, hogy a gazdasági vezetés, az üzemi pártszervezetek és a szakszervezetek politikai súlyának megfelelően kezeljék ezt a kérdést, mert lehet igen komoly eredményeket elérni. A Fémáru- és Szerszámgépgyárban megszervezték a termelési értekezletet. Az üzem dolgozóinak, tisztviselőinek és munkásainak több mint 80%-a jelent meg. Igen nagy aktivitás volt a gyár előtt álló lefontosabb problémák megoldásában, mert felkészítették jól a művezetőket, akik ezeket az értekezleteket tartották. Több lelkiismeretességgel ezt az eredményt minden üzemben el tudnánk érni, ha a gazdasági vezetők gondolkodásmódjában változást tudnánk elérni a termelési értekezletekkel kapcsolatban. Üzemeink vezetőinek jelentős része sem érti, hogy termelési értekezletek tartása a termelés pártellenőrzésének egyik formája, módszere. Azelőtt hozzá voltunk szokva, hogy a fő módszer az, hogy az üzem kommunista gazdasági vezetői beszámoltak a párt-végrehajtóbizottságok előtt a munkájukról, de ma már a párt tömegkapcsolatait és a termelés ellenőrzését szolgálja, ha egy üzemben el tudjuk érni, hogy a munkások többségét aktivizáljuk a termelési értekezleten. Másik probléma a műszaki fejlesztés. Ezt azért akarom szóvá tenni, mert az a megállapításom, hogy minden üzemben foglalkoznak a gyártmányok műszaki fejlesztésével, hol jól, hol rosszul. Ha a párt nem fogja kézbe a műszaki fejlesztés irányát, könnyen ki vagyunk téve, hogy majd egy év múlva megállapíthatjuk, hogy egyes iparágakban rosszul halad a műszaki fejlesztés. 86