A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

része, és ebből a szempontból kell megítélni elsősorban a tsz-szervezést. Sok fogalmazás hangzott itt el, hogyan kell a kettős feladatot megfogalmazni. Rögtön azt mondom, hogy ebből se csináljon a Fehér elvtárs dogmát, mert megmondom őszintén, hogy ebből az előterjesztésből 15 helyen kellett kihúzogatni az előterjesztések sorozatában a kettős feladathoz való ragaszkodást. Ez a szó maga, hogy kettős feladat. Ne csináljunk ebből se dogmát, mert erre lenne egy sor fogalmazás, és az elvtársak, akik itt fogalmaztak, felszólalásaikban mindegyik fogalmazás helyes volt. Vagy öt-hat elvtárs foglalkozott ezzel a kérdéssel. De itt még én is fogalmazok, illetve csak gondolatot mondok. Amelyik fogalmazás szerintem úgy kezdődik, hogy úgy kell szervezni a tsz-t, hogy a termelés ne essék vissza, az a fogalmazás szerintem nem egészen jó. A fogalmazás a tsz-nél az első mondat után, hogy a szocialista forradalom szervezése úgy kell, hogy folytatódjon, azért kell a tsz-t szervezni, másképp a mezőgazdaság temelési eredményeit országosan nem lehet felemelni. És utána lehet csak az, hogy úgy kell szervezni, hogy országosan ne essen visza a termelés az átszervezés időszakában. És hozzá kell tenni, hogy helyenként el kell fogadni, hogy visszaeshet. De országosan ne essen vissza. Én azt hiszen, hogy olyan javaslattevő, aki ma azt mondaná, hogy úgy kell szervezni a tsz-t, hogy essen vissza a termelés, nincsen. Legfeljebb olyan intézkedéseketjavasolhatnak, hogy ilyen hatással járhatnak. Erre vigyázni kell. Itt még egy gondolatot szeretnék megemlíteni. Fehér elvtárs beszélt arról, hogy a 3 éves tervben 12%-kal, az 5 éves tervben 14%-kal emelkedik a mezőgazdaság össztermelése. Ezek szép számok, ha előtte elmondjuk, hogy 20 év alatt nem fejlődött, csak 4 vagy 5%-ot. De ha az ember arra gondol, hogy a Szovjetunióban hét év alatt most 70%-kal, Bulgáriában egy év alatt duplájára emelkedik, akkor azt gondolom, hogy Fehér elvtársnak, nekem is jó mélyen el kell gondolkodni, és kicsit hatni Kiss [Árpád] elvtársra, a tervező apparátusra is, hogy vajon mi gondolkozunk-e ezen, hogy Bulgáriában miért tudnak erről beszélni. Nem kellene belenyugodni abba, hogy mi a hét esztendő alatt csak 18%-kal fogunk emelkedni. Ezen, azt hiszem, gondolkodni kell. Nem is lesz tartható, meg kell találni hozzá az eszközöket, vizsgálni kell, amit Bulgáriában, a Szovjetunióban tettek. A Szovjetunióra azt sem mondhatjuk, hogy most kezdi, 40 év alatt csináltak valamit, és mégis azt tudják mondani, hogy megduplázzák. Ezt azért mondom, hogy van olyan okoskodás, hogy Kínában nagyon el van maradva a mezőgazdaság, könnyű ott duplázni; ott sem könnyű. Szovjetunióban tényleg évtizedek óta a mezőgazdaságot fejlesztik, nagyüzemesített fejlesztés van, úgyhogy nekünk ezen gondolkozni kell. A fokozatosság kérdéséhez. Úgy gondolom, hogy világos - ha sokirányú felszólalás is volt ebben a kérdésben - a KB álláspontja. Mindenhol a termelőszövetkezeteket kell fejleszteni, és nem azzal a megszorítással, hogy ahol a feltételek megvanak, ott a tsz-t kell fejleszteni; mindenhol a tsz-t kell fejleszteni. Ahol nincs meg a feltétel, azon kell dolgozni, nagyon keményen, hogy a feltételeket megteremtsük, ha semmi esetre sem megy, akkor ne menjünk el arról a területről, hanem akkor valamilyen alacsonyabb típussal kezdjük el. Kb. ebben a gondolatban. Ez nagyon fontos, mert ezen hónapok óta folyt a vita, és nagyon sok fejben még mindig úgy szerepel, hogy Magyarországon az adottságok arra vannak meg, nagy tömegben alacsonyabb tí865