A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)
zottságot, belevettünk szakembert is, de az nem jutott eszünkbe, hogy a két rafinált igazgatót egymással vizsgáltassuk felül; Valkóval és az ő főkönyvelőjével, főmérnökével az ózdi gyárat és fordítva. Mi egy semleges bizottságot hoztunk létre, és 3 hét alatt végeztünk. Az elvtársak 6-7-8 héten keresztül 50-60 tagú brigáddal vizsgálták meg az ilyen kérdéseket. Azután megtárgyalták a műhely dolgozóival, a csúcs-pártbizottsággal és ezek után került a kerületi pártbizottság elé a kérdés. Ez - amit elmondottam - csak egy kis része annak a sok hasznos tapasztalatnak, amelyet Csehszlovákiában szereztünk. Azt javasolnám, hogy a Központi Bizottság bízza meg az Ipari Osztályt és a Párt- és Tömegszervezetek Osztályát, hogy dolgozzák fel a tapasztalatokat, és terjesszék a Politikai Bizottság elé. Hiába beszélünk mi pl. a termelés pártellenőrzésének kérdéséről, évek óta nem tisztáztuk, hogyan kell csinálni, mi a hatásköre az igazgatónak, a pártszervezetnek és így tovább. Még egy utolsó problémát szeretnék felvetni, amiről Kiss Dezső elvtárs beszélt, hogy az ideológiailag fejlett elvtársak irodalmilag nem fejlesztik magukat. Eszembe jutott erre egy példa, amikor nem a filozófia nyelvén, hanem a nép nyelvén agitált az egyik elvtárs az üzemben egy ilyen paraszt embert, aki nem akarta megérteni a régi és az új társadalom közötti különbséget. Azt mondotta: látja a különbséget? Azt mondta ez az ember: látja ezt a csizmát? Azelőtt 1 volt, most 2. Hát mit gondol, az Isten segítségével történt mindez, vagy ki csinálta? Azt válaszolta: a párt és a kormány. Hát mit gondol, ha még vagy 5 évig erőszakoskodunk a termelés vonalán, akkor még jobb lesz? Azt mondta: minden bizonnyal. Nem mondom, ez nem klasszikus marxista agitációs elvek alapján történt. Nem mondom ezzel, hogy nem szükséges, hogy a vezető pártfunkcionáriusok ne fejlesszék magukat tovább, de az egyszerű embereket azért meg lehet győzni akkor is, ha pl. Anyegint nem ismerik. Befejezésül még egyszer azt javasolnám, hogy a KB bízza meg az Ipari Osztályt, hogy a Párt- és Tömegszervezetek Osztályával közösen dolgozza fel a Csehszlovákiában szerzett tapasztalatokat. TÖRÖK ISTVÁN felszólalása: Elvtársak! Mint a Központi Bizottság új tagja, nem ismerem a Központi Bizottság üléseinek munkamódszerét, de szót kértem, mert úgy érzem, hogy egy-két problémával kapcsolatban én is elmondom véleményemet. A két beszámoló arról győzött meg, hogy a párt előtt álló legfontosabb feladat az ország gazdasági életében rendet teremteni, a gazdasági életben még komolyabb eredményeket elérni. A Szaktanács Elnökségében több alkalommal tárgyaltuk az ország gazdasági helyzetét, több elvtárs tartott számunkra tájékoztatót, és ezeket a megbeszéléseket követően az az álláspont alakult ki, hogy a közvélemény nem ismeri azokat a problémákat, amelyek a pártot foglalkoztatják a gazdasági helyzetet illetően. Meg lehet állapítani például, hogy általában a magyar sajtó ír arról, hogy növekedik az árualap, 1957 harmadik negyedében a tervek teljesítve vannak, és kevés azoknak a cikkeknek a száma, amelyek rámutatnak arra, hogy az idei tervek teljesítése lényegében nem jelenti azt, hogy gazdasági téren minden rendben van. Ha ehhez hozzávesszük, amit Gáspár elvtárs szóvá tett, hogy a gazdasági vezetők munkájában - tisztelet a kivételnek - mindjobban visszatér a régi munkamódszer, hogy a munkások véleményét 85