A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

A párt eszmeileg, politikailag szembeszáll azzal a hamis jelszóval, hogy: „magyarok, ne bántsuk egymást". Ezt a vonlát a párt egésze még nem értette meg. Sőt sok párttag lényegében itt lát bizonyos ellentmondást a szavak és a tettek között. Mi a helyzet? Nekünk számolni kell azzal, hogy ha nincs is igazuk azoknak, akik régebben azt mondták, hogy az ellenforradalomnak az oka az, hogy itt Magyarországon mindenki fasiszta, mert a magyar nép többsége nem ilyen. De ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a magyar munkásosztály hatalomra jutásának [sic!] békés körülmények között ment végbe. 1945 után a kapitalisták, a földesurak és az egyház, Horthy államhatalmi tagjai [sic!] Magyarországon maradtak, itt vannak, és az ellenforradalom utáni helyzetben is fizikailag érintetlenül vannak, és most is az ellenség fő vonala az, hogy nem felvenni a nyílt harcot, menteni a „kádereket". Szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy itt Magyarországon többszázezer igenis öntudatos ellenség van. Ezzel számolni kell minden politikai intézkedésünkben, mert enélkül félremegyünk, és az ellenség lebecsülése nagy hiba lenne. Azt kell mondani, hogy nincsen kellően kidolgozva a mi egységes vonalunk az ellenség üldözésére. Mire gondolok? Tettünk mi bizonyos agitációs, szervezeti és adminisztratív intézkedésket. A BM végzi a maga munkáját, szerintem nem is rosszul. Most készítettünk elő bizonyos szervezeti intézkedéseket. Szerintem ez nem eléggé rendszeres, nem általános. Ez nem jó. Mindenütt egyformán megfelelően érvényesülni kell a párt politikájának. 13 év telt el a felszabadulás óta. Az emberek felejtenek, azok is, akik a saját bőrükön érezték a Horthy-rendszer szörnyűségeit. Filmeket kellene csinálni ezekről az időkről, írni kellene, hogy mi volt akkor, hogyan dolgoztak az emberek, hogyan nyomorították a magyar nép millióit. Az ellenséggel szembeni politikai munka, az agitációs munka nagyon el van maradva, és ezért bizony előfordulhat, hogy a szervezeti intézkedések sem lesznek kellő hatással. A szervezeti intézkedésekre vonatkozóan a Politikai Bizottság határozatot hozott, amit én nagyon nagyjelentőségűnek tartok. Alighogy kidolgoztuk, máris bizonyos ellentmondások alakultak ki. Az indulás nagyon rossz irányba ment. Magunk között is vita volt, hogy hány pozícióra terjedjen ki. Nem kell szűkíteni ezt a kört most, most csináljuk bátran. Ez az egyik dolog, az ellenség elleni harc. Mindenütt, az élet minden területén nyilvánvalóvá kell tenni, hogy a párt mindenekelőtt a munkásosztályra támaszkodjon. A káderpolitikában, a büntetőpolitikában, a gazdasági és lakásgazdálkodási politikában egyaránt. Mi, akik a káderpolitikával elég sokat foglalkozunk, rendkívül sajnálatosan tapasztaljuk, hogy egyes területeken nem értik meg, hogy nekünk az ellenforradalom egyik fő tanulsága, hogy a munkásosztályra kell támaszkodni mindenben, és nagyon nagy meg nem értéssel és ellenállással találkozunk az élet különböző területén. Le kell számolnunk bizonyos illúziókkal, vissza kell verni azt az antimarxista felfogást, hogy a nép az fasiszta. De olyan illúzióknak sem szabad lenni - amelyet az ellenforradalomnak el kellett volna oszlatnia -, hogy itt százezer ember él, aki készen áll arra, hogy a munkáshatalmat megtámadja. Éppen ezért ki kell dolgoznunk az ellenséggel szembeni éberségnek és korlátozásnak a vonalát szervezeti, adminisztratív és agitációs tekintetben. Ez egységes rendszer legyen, előrelátó, és ne legyen se túlzó, se liberális. A párt belső szervezeti kérdései. Az a véleményem, hogy a párt politikai vonala és politikai fejlődésünk mellett elmaradt a párt belső szervezeti éle81