A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

lura küldés időszakában történt, amikor bár találkoztunk nagyon sok becsületes elvtárssal, de egy nagy része úgy került a faluba, hogy szabadulni akartak a felsőbb szervek tőle, egy része pedig úgy került a falura, hogy nem a politikai meggyőződés fűtötte, hanem bizonyos nagyobb anyagi előnyök lehetősége. Éppen ezért azt gondolom, hogy a helyi és a központi szerveknek ezeknek az elvtársaknak a falura küldésénél nagyon körültekintően kell eljárni. A másik dolog. Nincsen nálunk, elvtársak, összefogva egy mederbe az az erő, amely pedig a pártot sok nagy feladat megoldásában, amikor ezt az erőt összefogtuk, nagyon eredményesen segítette. Én arra gondolok, hogy a párt a különböző tömegszervezetek, a falun a KISZ, a földművesszövetkezetekben lévő erők nincsenek egy ilyen állandó folyamatos munkába bekapcsolva a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése érdekében, ami azt a veszélyt rejti magában, hogy szétaprózódik az az erő, és nem tudjuk koncentrálni azokra a területekre, ahol pedig sikeresebben és eredményesebben lehetne előrehaladni. Erre annál is inkább szükség van, elvtársak, mert a mi falusi elvtársainknak minden területen birkózni kell a problémával, birkózni kell a tanácsban, ahol ma az a helyzet a községekben, hogy egy 70 tagú tanácsban van 20 párttag, 15 párttag, és ez jó, hogy így van, de amikor ennek a fontos államhatalmi szervnek a termelőszövetkezet kérdésében kell állást foglalni, akkor, elvtársak, nagyon nehéz helyzetbe kerülnek ezek az elvtársak, nem azért, mert ha megfelelő támogatást kapna, nem vitázna és nem harcolna a termelőszövetkezetért, hanem azért, mert olyan nagy nyomás van ezeken az elvtársakon, hogyha mi politikailag felkészült emberekkel nem segítjük őket, akkor nem tudnak megbirkózni ezzel a feladattal. Ami a számszerű fejlesztéssel is összefügg, és összefügg a kettős feladat megoldásával is, én azt gondolom, hogy mi az elkövetkezendő időkben, és már ebben a következő esztendőben a meglévő termelőszövetkezeteknél, elvtársak, tényleg sokkal nagyobb energiával kell rendet teremteni, segítséget nyújtani, mert én enélkül ilem tudom elképzelni a gyorsabb előrehaladást. Mert bár igaz az, amit a Fehér elvtárs mondott, hogy nagyon sok egyénileg dolgozó paraszt jövedelme nem éri el a termelőszövetkezeti tagok átlagos jövedelmét, de az egyénileg dolgozó parasztnak nem a termelőszövetkezeti tag jövedelme a mérvadó, hanem azoknak a dolgozó parasztoknak a jövedelme, akik egyéni parcellán élnek jobban, mint jelenleg még a legtöbb helyen a termelőszövetkezetben. Éppen ezért én azt gondolom, hogy feltétlen szükséges olyan átgondolt intézkedéseket tenni, amely főleg a spekulációból származó paraszti jövedelmeket lefaragná. És én szeretném megmondani, hogy különválasztanám az átlagosnál magasabb jövedelmű kategóriákat is. Mert akik, elvtársak, mondjuk öt hold földön ötödmagával háromszor anynyit keres, [sic!] mint egy családból egymaga dolgozó termelőszövetkezeti tag, én ezt reálisnak tartom. Benne van a munkája, erőfeszítése, szorgalma, és világos, hogy ezt nem lehet megítélni úgy, mint azt a tényleg spekuláló parasztembert, aki ad-vesz, piacol, és ebből származik a jövedelme, és nem pedig a tényleges termelésből. Úgyhogy ebben a kérdésben én úgy gondolom, bár nagyon nehéz még egy-egy községen belül is megállapítani, ezt el kellene gondolkozni [sic!], úgy, ahogy a Kádár elvtárs mondotta, nem elvetve az egyéni adózásra való rátérés gondolatát. Jól ki kellene dolgozni, alaposan 791