A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

megnézni még a helyszínen, és a megfelelő formákat megtalálni ahhoz, hogy ezeket a spekulatív jövedelmeket elvonni [sic!]. Elvtársak, az egyéni parcellán dolgozó parasztok ezeket az embereket látják a községben, és úgy látják őket, mint könnyen élő, kevesebb munkával jobban élő embereket, és így kétségkívül őket is sarkallja az ilyen spekuláló terület felé, amely nem egészséges és nem helyes. Kádár elvtárs feltette a kérdést, hogy ami az elmúlt két esztendő munkáját illeti, ezzel kapcsolatos politikai vonaláról az Intéző Bizottságnak, a KB-nak véleményt kell mondani ezen az ülésen, gondolom, elvtársak, hogy ebben úgy, ahogy ezt már többen megfogalmazták, azt kell mondani, hogy az a politika alapvetően helyes volt, és nem lehetett ebben a történelmi helyzetben mást csinálni. Tényleg úgy volt feladva a lecke, és hajói emlékszem a KB - ha nem is ilyen széles plénumon - a Kádár elvtárs ilyen értelmű felvetése alapján egyszer már foglalt állást ebben a kérdésben. Feltétlen szükséges, elvtársak, ezt megtenni annál is inkább, mert vannak hangok, meg kell mondani, a mi megyénkben is. Elvtársak, nem rossz szándékkal, és nem azzal a szándékkal, hogy ártani akarnak a pártnak, de fölvetik, hogy nagy engedményeket teszünk az egyénileg dolgozó parasztságnak, és ez nem helyes, meg kell szorongatni őket, adót emelni, és így tovább, és így tovább. Éppen ezért feltétlenül fontos, hogy a KB-tól kezdve egészen az alapszervezetekig a párttagságban tisztázzuk ezt a kérdést, és egyszer s mindenkorra leszögezzük a helyes álláspontot ebben. Ami a kettős feladat megoldását illeti, helyesnek tartom, hogy ezt kitűzzük, de elvtársak, annak a leszögezésével együtt, amit hajói emlékszem, a Dobi elvtárs egy előző ülésen, ahol ez a kérdés szerepelt, úgy fogalmazott meg, hogy a kettős feladat megoldásához még csak nagyon közel sem jutottunk. Ezt nekünk látni kell, elvtársak. Mert hogyha mi valóban a termelés színvonalának növelésével akarjuk - és így akarjuk, és így helyes kitűzni a feladatot - megoldani az átszervezést, akkor számolni kell azzal, hogy ez csak akkor megoldható, ha a szocialista szektort gazdaságilag emeljük, termelési színvonalát növeljük, az árutermelést növeljük, mert ez nemcsak a fejlesztés érdekében, hanem az egész ország ellátása, gazdasági megalapozottsága szempontjából is fontos. Hogyha mi a meglévő termelőszövetkezeteknél gazdaságilag nem tudunk előbbre jutni az árutermelés tekintetében pl., akkor, elvtársak, nagyon nehezen lesz elképzelhető ennek a feladatnak az olyan megoldása, amit mi elvekben kitűztünk. De hiába, jelenleg még az a helyzet, elvtársak, hogy egy kat. holdra jutó árutermelés tekintetében, szarvasmarhába, sertésbe, baromfiba [sic!] az egyéni parasztgazdaság többet termel, mint a termelőszövetkezet. És nekünk számolni kell azzal, hogyha az átszervezés gyorsul, hogy ugyanazok a problémák, ha nem is olyan fokon, mint az elmúlt években, de azért jelentkezni fognak, mert nem tudjuk megteremteni olyan ütemben az állattenyésztés anyagi feltételeit, még talán takarmánybázisban előbb, mint a gazdasági életek [sic!] vonatkozásában, és hogyha a meglévő termelőszövetkezetre nem fordítunk nagyobb gondot és nagyobb energiát, és gazdaságilag is nem támogatjuk hathatósabban, elvtársak, akkor nagyon nehéz probléma elé kerülünk ennek a kettős feladatnak a megoldását illetően. Szeretném [sic!] még szólni röviden arról, hogy a táblásításnak a javaslatban kitűzött formái mennyiben alkalmasak arra, hogy ezt a feladatot meg792