A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

NÉMETH KÁROLY elvtárs: Én nagyon helyesnek tartom, hogy a Központi Bizottság elé került ez a kérdés. Nemcsak azért, hogy az alapvető agrárpolitikai kérdések körül kialakult vitás kérdéseket tisztázza, és ezzel egyszer s mindenkorra biztosítsa az egyöntetű cselekvést ebben a nagyon fontos és jelenleg fő feladati kérdésben, hanem azért is, elvtársak, mert ez a KB-ülés, megítélésem szerint, lendületet fog adni nemcsak az FM munkájának, hanem mindazon szervek munkájának, melyek [sic!] valami köze van a mezőgazdaság szocialista átépítéséhez. Mert bár azok a különböző nézetek, amikről itt szó esett, éreztetik lent is a hatásukat, de azt is meg kell mondani, elvtársak, hogy lent is van ellenállás. A megyei, járási szervekben, a pártban is az átszervezéssel kapcsolatosan. Azt gondolom, hogy nekünk most a legfontosabb feladatunk az, hogy a saját sorainkban teremtsünk rendet, és készüljünk fel erre a nagy feladatra, mégpedig úgy, hogy az elkövetkezendő egy esztendőben már gyorsuljon az ütem. A következő a helyzet ma a falun, elvtársak! A dolgozó parasztok, egyéniek és termelőszövetkezetiek is egyetértenek a párt politikájával. Tényleg a bizalom nagymértékben megnövekedett, de még nem minden tekintetben szilárd. Ezt is meg kell mondani. Ugyanakkor a párton belül nem mindenki és itt most funkcionáriusokról beszélek, azon belül is állami vonalon dolgozó funkcionáriusokról - viszi elég határozottsággal és következetesen a termelőszövetkezetek megszilárdítása és fejlesztése érdekében a párt politikáját. Ennek az is az oka, és erről nem szabad megfeledkezni, hogy azok az elvtársak, akikre a fő terhe esik ennek az átszervezésnek, a mindennapi harc szempontjából, azok kétszer megégették a kezüket. És ennek feltétlenül van még ma is hatása a párttagságra. És azokra a pártonkívüliekre is természetesen, akik ebben a kérdésben velünk együtt jönnek és velünk dolgoznak. Azonkívül számba kell venni azt is, elvtársak, hogy a mi pártunkban, belül, van bizonyos ingadozás ebben a kérdésben azáltal, hogy bár nem lépnek nagy számban a pártba egyénileg dolgozó parasztok, de vannak a pártban egyénileg dolgozó parasztok. És, elvtársak, amíg mi ebben a kérdésben nem tudunk előbbre lépni nagyobb ütemben, hogy a pártban most már évek óta bent lévő egyéni parasztok belépjenek a tsz-be, ami egyébként a népi hatalommal kapcsolatosan szilárd talajon állnak [sic!], addig egy sor dolgozó paraszt, pártonkívüli ember, olyan dolognak tekinti, hogyha még kommunisták se mennek a szövetkezetbe, akkor én miért siessek? Ráérek még. Tehát azt gondolom, hogy ebben a kérdésben előre kell lépni. De tovább megyek, elvtársak. Itt már bizonyos mértékben érintették, a helyzet az, hogy most, amikorjobban körülnéztünk állami apparátusokban, még hellyel-közzel pártapparátusban is egy-két helyen, tömegszervezetekben, gazdasági vezető posztokon nagyon nagy számban vannak egyénileg dolgozó parasztok. És, elvtársak, ezeknek az ingadozása érződik a pártban, és érződik az egyénileg dolgozó parasztok között is. Azt gondolom, hogy nem ilyen kampányszerűen, de feltétlenül ki kell tűzni a feladatot, hogy mi ezeket az elvtársainkat ebben a kérdésben szilárd talajra vezessük. És ők maguk a környezetüknek olyan átformálásában vegyenek konkrétan részt, ami a mezőgazdaság átszervezésében, számszerű fejlesztésében és megszilárdításában jelentkezik. Nagyon fontos, elvtársak, az, hogy a falut tényleg megerősítsük politikailag szilárd emberekkel, ezt szeretném aláhúzni, de nem olyan módon, ahogy 1955-56-os ilyen fa790