A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

nem tesszük meg a szükséges intézkedéseket, amint mondtam, a szakcsoportokkal kapcsolatban 1958 februárjában jelent meg az intézkedés, a működési szabályzatuk 1958 nyarán. Hát világos. Hozzá kívánom tenni, hogy nem lehet párhuzamot vonni a régi alacsonyabb típusokkal, mert azok sohasem tartottak zárszámadást. Többségében legalábbis nem. Hát próbálkozásaik voltak, de hogy az idén zárszámadás lesz, az biztos. Még szeretnék egy megjegyzést tenni az átszervezés hogyanjával kapcsolatosan. Én mindenekelőtt azt tartanám nagyon fontosnak, hogy legyünk következetesek saját határozataink megvalósításában, és ne szüljünk újabb határozatokat addig, amíg kontroll nem történt, hogy az első határozattal mi van. Sokkal nagyobb következetességet kell használnunk. Másrészt nagyon fontosnak tartom, hogy a szervek létrehozása helyett tiszteljük, becsüljük meg jobban a saját szerveinket. Mert nekünk vannak falun is megfelelő tanácsok, a földművesszövetkezet is, a Hazafias Népfront és más egyéb tömegszervek. [sic!] A probléma az, hogy ezek a szervek nem dolgoznak megfelelően, én úgy gondolom, hogy a tanácsoknak nagyobb szerepet kell biztosítani. Horváth elvtárs megjegyzésével kapcsolatosan azt tudnám mondani, hogy általánosságban áll, amit mond, de azért bizonyos pontosság hiányzik. Mert az a helyzet, hogy a járási tanácsoknál nincs pillanatnyilag legfőbb személy, aki konkrétan a szövetkezeti termeléssel, a tsz-ek fokozottabb támogatásával törődjék. Itt van a mi kecskeméti járásunk, hajói emlékszem, ott is dolgoznak vagy heten, a kecskeméti járás akkora, mint Komárom megye. Nincs ott sem. Csak általános dolgokkal tudnak foglalkozni. Ide bizonyos személyeket biztosítani kell. Úgy gondolom, az egész tanácsapparátussal szemben olyan igényeket támasztani, hogy a párt, a kormány elvei szerint dolgozzanak, és dolgozzanak meg a fizetésért, mert a faluban most mi a helyzet? Nincs begyűjtés és kötelező vetéstervek meg egyéb, hát mivel tud foglalkozni, hogyha nem érdemben a mezőgazdaság átszervezésével foglalkozik. Még van a községfejlesztés, az nagyon szimpatikus dolog, meg most visszük a kultúrpolitikát. De kb. ez a három fő tennivaló. Szeretnék még egy megjegyzést tenni a súlypontozással. Szóval, lehet, hogy azt mondják, hogy hazabeszélek, de mégis az a véleményem, hogy nem jó az ilyen elosztás, ami itt történik, hogy megint így súlypontozunk. Hát az élet így hozza a szövetkezeti dolgokat. Én fontosabbnak tartanám, hogy tájegységenként történjen a súlypontozás. Mert az örvendetes, hogy Szolnok megye elsőként befut, az valószínű, de hogyha mi elmaradunk szőlő-, gyümölcsben, az a népgazdaságnak rossz dolog lenne. És kapjuk meg a szükséges anyagiakat is. Egyébként mi azt tapasztaljuk, hogy helyileg az ilyen súlyponti elosztás jónak bizonyult. Mi arra törekedtünk, hogy minden járásunkban legyen egy nagyon jól dolgozó állami gazdaság, termelőszövetkezet. Ezt kb. ebben az évben elértük a belterjes kultúráknál is. Nekem az lenne a javaslatom, hogy nagyon lényeges, az elvi kérdésekben nagyon világos, pontos állásfoglalást kialakítani, és ezt ki-ki hajtsa végre. De ezen túlmenően meg kell oldani bizonyos szervezési, anyagi vonatkozású kérdéseket is. Mert ehhez nekünk megvan a lehetőségünk és a szocialista államban ez kötelességünk. 789