A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

őket. így alakult ki ez a hangulat. Mi vagyunk ennek az oka, de meg fogjuk tudni változtatni ezt a nézetet, ha megtaláljuk a pártmunkának azt a stílusát, amellyel minden párttagot meg tudunk mozgatni. Ha ezt meg tudjuk csinálni, határozott eredményeket fogunk elérni. A bizalom azért van, mert látják az emberek a felső pártszervek részéről bizonyos mértékig a politikai kérdésekben a határozottságot, következetességet. De e mellett a következetesség, határozottság mellett a végrehajtásba hiba csúszik be. Például az előbb említette Bakó elvtársnő, hogy nem mindig osztályszempontból bírálják el a dolgokat a bíróságoknál. Egy ilyen konkrét példa erre, egy lakáskérdés: Van az üzemünkben egy rendes elvtársnő, akinek egy volt postatisztviselőnő a XII. kerületben kiadta egyszobás szuterén lakását, ő maga ugyanakkor háromszobás lakásban lakik egyedül. Nem fértek össze, baj is lenne, ha összeférnének. Október 23-án ez a nagyságos asszony lelógatta az ablakába a fekete zászlót, és elmondotta mindenféle kommunista spiclinek. Ez az elvtársnő viszont letépte a fekete zászlót, és fasisztának nevezte ezt a nőt. A végén a nagyságos asszony bíróság elé vitte a dolgot. Összeférhetetlenségi pert indított. A bíróságon megítélték, hogy ennek az elvtársnőnek a családjával együtt a lakásból el kell menni, mert különben karhatalommal kiköltöztetik. Ez az egyszerű munkásasszony bejött hozzánk sírni. Összesúgtak a párton kívüliek: bolond lenne pártmunkát végezni, amikor ilyen bántódásai vannak. A létszám kérdéséről. Amikor lebonyolítottuk a első racionalizálást, megkérdezték az emberek, mondják meg: lesz itt még leépítés? Tekintve, hogy megállapítottuk a létszámot, azt mondtuk, nyugodjanak meg, nem lesz több leépítés, és utána 1 hónap múlva újra kezdődött, el kellett küldeni embereket. Sok ilyen kényes kérdés van a végrehajtásban, egy sor következetlenséget lehet tapasztalni. így van ez a tájékoztatás kérdésében. Én, amikor a KB póttagja vagyok, hetenként 2-3 anyagot kapok, de egyikében-másikában nem sok hasznos dolog van, nem olyan természetű, ami segítséget nyújtana a tájékozódásban. Nem nagyravágyásról van itt szó, hanem arról, hogy a leglényegesebb dolgokról megfelelően tájékozott legyen az ember. Az eddig kiküldött anyagok általában nem adnak ilyen lehetőséget, főleg az előkészületekről nem tudunk időben. Ezzel az igénnyel lépnek fel a párttitkár elvtársak is a kerületben azért, hogy ha a kérdés bekövetkezik, megfelelő felkészültséggel tudjanak agitációs munkát végezni. Ez egy nagyon fontos, lényeges dolog. Komoly hibát látok a pártszervezeteken belül, magában a vezetésben is kezd kialakulni a vezetés intézkedéseinek lebecsülése. Konkrétan: a kerületben a titkár elvtárs felolvasott néhány határozatot, amelyet a Budapesti Pártbizottság küldött ki. Nekem is az a véleményem, hogy az ifjúságról szóló határozat tele van általánosságokkal. Több ilyen meghatározás van benne: „Oda kell hatni, hogy az ifjúság jó hazafivá váljon"..., „olyan nevelést kell adni az ifjúságnak, hogy szeresse a Munkás-Paraszt Kormányt"... Ez mind igaz, nem helytelen, de nagy vonalakban van megfogalmazva. Azon az értekezleten kialakult az a vélemény, hogy ilyen határozatokat leküldeni semmi értelme nincs. Én sem tudtam közbeszólni, nem tudtam állást foglalni. Amikor hazafele mentem, akkor gondolkodtam rajta, és arra a megállapításra jutottam, hogy meg kell akadályozni az ilyen nézeteket. Meg kell nézni, hogy 78