A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

mi az, ami jó a határozatban, azt fel kell használni, és ami általános, vagy nem használható, arra fel kell hívni a határozatot leküldő szerv figyelmét. Nem egyszerűen kinyilatkoztatni, hogy vacak. Tudomására kell hozni annak a szervnek, amelyik a határozatot készítette, hogy ez bennünket nem elégít ki, másféle határozatra van szükség. Ez segít, de hogy egyszerűen elvessük, az bizonyos fokú fegyelmezetlenségre vall. Ezt keményen fel fogjuk vetni, és harcolni ellene, [sic!] Az agitációs munkáról. Meg kell mondani, hogy az agitációs munka nem olyan élő, mint amilyennek lennie kellene. Egy sor általánosságot használunk, ezeket már mindenki ismeri, és nincs is mozgósító hatása. Olyan agitációs munkát kell nekünk végezni, ami konkrét. Elmondok erre egy példát. A Beloiannisz-gyárban a múltban olyan bérezések voltak, hogy ugyanazon munkáért a nőknek 20 fillért, a férfiaknak pedig 50 fillért fizettek. Most is élnek a gyárban emberek, akik ezt bizonyítani tudják. Az ilyen érvekkel nem jönnek. Ki lehetne ezeket gyűjteni. Most is jönnek hozzánk olyan emberek, akiket 1930-31-32-ben szanáltak, egyszerűen kirúgtak, és most a nyugdíját persze meg akarja kapni. Mivel a jogfolytonosság nincs meg, ez nem számítható be. Az ilyen érveket nem használjuk ki, de egy sor ehhez hasonló probléma van, amelyet fel lehetne dolgozni. Néhány szót az üzemi tanácsokról. Amit Kádár elvtárs elmondott, az lényegében azt jelentené, hogy az üzemi bizottság lenne a végrehajtó szerv. Nem sok eredmény lesz ebből az új szervből. A dolgozók nem túlságosan nagy lelkesedéssel fogják ezt fogadni. Láttam már a munkástanácsoknál, hogyan vergődtek a szakszervezeti funkcionáriusok, végül is nem tudták megoldani a feladatokat. Úgy látom, ezzel is hasonló helyzet lesz. Jelenleg is vannak termelési bizottságok, műszaki bizottságok, újítási bizottságok, amelyek lényegében dolgoznak, és abból a szakszervezetből kerültek ki, amelyet a dolgozók választanak. A politikai részhez ennyit szerettem volna szólni. Gazdasági kérdésekhez. Ahhoz nem tudok hozzászólni, ami országos szinten van. Ehhez kellene ismerni a lényeget. Kisebb természetű hozzászólást tudok tenni, elsősorban a Beloiannisz Gyárra vonatkozóan. Itt az a helyzet, hogy nagyon sokat szenved a vállalat - és a többi vállalat is - azért, mert a minisztériumok nem állnak azon a szinten, ahol állniok kellene. Itt van például a létszámkérdés. Úgy néz ki a helyzet, hogy mi márciusban egy csomó fasisztát kirúgtunk, rá egy hétre a minisztérium lerögzítette ezt a létszámot. Nagyon el voltunk keseredve, úgy láttuk, hogy nem egyenes dolog. Meg is állapodtunk akkor egy újabb létszámban, de a minisztérium ezt újból megváltoztatta, kevesebb lett. Akkor beálltunk erre a csökkentett létszámra, a minisztérium akkor újabb lészámleadást kért. Állandóan vitatkoztunk, és ez így folyik állandóan. Ez azt is jelentette, hogy azok a műszaki vezetők, akiknek más természetű dolgaik vannak, azok ezzel voltak elfoglalva. Most nem azt akarom mondani, hogy a vállalat valami szent, de azért ez a következetlenség, hogy hol adnak, hol levesznek, ez borzasztóan ártalmas. Mondja ki a minisztérium, hogy ennyi és ennyi a létszám, állapodjon meg a vállalattal, de az azután tényleg az legyen. Ez a következetlenség lejáratja a pártszervezetet is, bizonytalanná teszi a politikai munkát és a vállalatvezetést is. Az átlagbérről. Kerületi, pártbizottsági szinten összehívtuk az összes igaz79