A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

rint ezt megoldani nem lehet. Mi hajlandók vagyunk elvállalni Budapest bizonyos ellátását, és minden körülmények közt mi azt felszállítjuk. Meg kell vizsgálni részleteit a dolognak, de nem jó ez a kereskedelmi forma, ez a rendszer. Én híve vagyok annak, hogy ebből az 5-6%-ból kb. 2-3%-ot le kell faragni a jövedelemből. Meg kell csinálni. Politikai okokból gondolom én. De úgy, hogy ezt bízzuk rá a megyei tanácsra. Tehát nem a helyi szervekre. Mert akkor ott tényleg nem lehet szubjektív álláspontokat kiküszöbölni, egyébként a megyei tanács ezt a 2-3%-ot el tudja látni. Többre nem is volna szükség, ez józanítólag hatna bizonyos spekulánsok felé, másrészt bátorítólag a szegényparasztok felé, és a mezőgazdaság szocialista irányába. Harmadszorra az a javaslatom, amit kifejtek, hogy az állami vállalatok tekintsék bizonyos kötelességüknek, hogy a termelőszövetkezetek belterjes fejlesztését a rendelkezésükre álló eszközökkel támogassák, és szervezzék meg a felvásárlást is, mert jelenleg rengeteg mezőgazdasági termék megy tönkre. Én nem Budapestről, iparvidékről beszélek, de tudom azt, hogy Békés sincs ellátva bizonyos gyümölcsökkel, zöldséggel. Azt hiszem, hogy ez is a munkásparaszt szövetségnek igen jelentős oldala. Negyedsoron pedig azt javasolnám, hogy nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk olyan vonatkozásban, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeteinknek, ahol már a földterületek megvannak, adjuk meg a szükséges beruházásokat. Ezt előbb-utóbb úgy is meg kell tennünk, a mozgalom érdekében jó lenne, ha most tudnánk megtenni. Nem lehet megtenni. És ezt a megye részére külön kérik, hogy meggyőződésünk, hogy a Dunamenti öntözéses hasznosítás a legjobb dolog. Az is meggyőződésünk, hogy hasznosítani másképp nem lehet, mint szőlő-, zöldség-, gyümölcskertészkedéssel, kérjük, hogy az elvtársak segítsenek, vagy legalább biztassanak bennünket, hogyha most nem, de két év múlva igen. Most felvetődik egyéb dolog, ez a lóadó. Nem értek egyet azzal a megállapítással, hogy ez nem megy. Hát tessék, nálunk a lakosság fele tanyán él, a ló közlekedési szükségleteket biztosít. És meg kell hagyni, hogy a parasztok térdig érő homokban másképp nem tudnak menni. Összefoglalva a dolgot. A termelőszövetkezeti elvekről kívánok beszélni. Gondolom, hogy józan eszű ember nem vitázhat a tények ismeretében, hogy minden erőnkkel a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket kell támogatni. Összefogottan, minden anyagi erő latba vetésével. De bizonyos alacsonyabb fokú társulásokra ma is szükség van. El kell dönteni, hogy mire. Mert ez már kétéves vita. Megítélésem szerint géphasználati társulásra is szükség van, mert most az történt, hogy az FM-esek adják ki a szán tó traktorokat, az jó dolog. Hát ott elég jó kollektíva alakul ki. Ha kicsit okosak vagyunk, és a parasztok is okosodnak, akkor abból lehet egy olyan összefogást olyanformán, hogy a betakarítást is közösen végzik, mert nem gond már a gabonánál, de remélhetőleg a takarmánynövényeket is be lehet takarítani [sic!]. Nagyon lényegesnek tartom a szőlő-, gyümölcsnél az alacsonyabb típusú társulásokat, pontosan egy ilyen tszcs-formátumot, hogy azt minek nevezzük el, azt döntsük el, de rögzítsük le - amint Kádár elvtárs is megállapította - a működési szabályzatát, ami a szocializmus felé visz, és aki betartja, azt támogatjuk, aki nem, azt nem. Ezek szükségesek. Én a problémákat abban látom, hogy vitatkozunk bizonyos dolgokon, de 788