A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

paraszti rétegek jövedelmi alakulása nem egységes. Kádár elvtárs nagyon pontosan meghatározta. Amint mi megítéljük, pl. a megyében a parasztgazdaságoknak mintegy 5-6 százaléka van olyan, hogy 60-80-100 ezer Ft évi jövedelmük van. Sajnos a dolognak az a tragédiája, hogy nem saját munkából, hanem bizonyos spekulatív tevékenységből, és főleg neki megéri a napi 150 Ft-os napszámot is fizetni, tehát az alsóbb falusi kategória rovására. A másik része a dolognak a termelőszövetkezetek jövedelme. Mi úgy látjuk, hogy a 240 szövetkezetből mintegy 110 a paraszti átlagon felül van. De a paraszti átlagon, és nem a kiemelt kategóriák atlagán. Mintegy 60 egységben és 70 alatta van. Persze nagy a szóródás, mert sajnos jelenleg olyan furcsaságok adódnak - ez összefügg részben a 3004-essel -, hogy esetenként a jól dolgozó termelőszövetkezeteknek kisebb a jövedelmük, mint pl. a leggyöngébbeknek, persze ezt is rendezni kell. Azt elmondhatjuk, hogy szántóföldi termelésben a termelőszövetkezetek többet termelnek az egyénieknél. Az állattenyésztésnél már általában nem. így van. De nálunk a megyében azért a belterjes kultúrában van a fő jövedelem. A szőlős járásokban - nehéz ezt elhatárolni, mert nálunk szőlő mindenütt van - hiába hivatkozunk arra, hogy milyen a gabona- vagy a kukoricaátlag, ez is említésre méltó, de azért a bor meg a paradicsom mégiscsak többet jelent. De hát azt nem lehet tudni, elvtársak, hogy a nép is most tollászkodjék. Hát 25 tagszövetkezet van a megyében, megállapításunk szerint kettő olyan termelőszövetkezet, amelyik jól gazdálkodik, de sajnos ebből is, mert eddig becsületből nem csinálták azt a példát, amit Horváth elvtárs mondott, mert az segít, hogy tényleg a primőr dolgokat adják el, a termelőszövetkezet is, mint a maszek paraszt. Átadták a MESZOV-nek 40 fillérért a paradicsomot, hát most győzzem én meg azt az elnököt, hogy ne szállítsa le a paradicsomot, és ki ad választ arra, hogy egyes vidékeket nem látunk el paradicsommal. Én nem tudom, hogy erre mi a helyzet, én erre szeretnék választ kapni. Mert ha ez az akkumuláció viszatér a mezőgazdaságba, akkor jó. De nem látszik eléggé. Szóval úgy gondolom, hogy a termelőszövetkezeteknél az a sok szerv adjon segítséget, és ez a segítség nem fog ártani, kapja meg a minőségi felárat, nem többet, úgy, ahogy azt a közgazdasági számvevés megkívánja, hát jobban érti a tsz-tag is, meg az egyéni is. Ilyen munkaegységelőleg-féléket általában ne adjunk, mert felvetődik a gondolat, hogy hogyan fog belépni ez a sok agrárproletár, mert nincs kitartása. Szóval a termelőszövetkezetek százszámra elutasítják most a belépőket, agrárproletárokat, mert azt mondják, hogy kérem, mi az idén megküzdöttünk érte, de jövőre már élvezni akarjuk a nagyüzem tényleges előnyeit, és most betódul ez a sok ember építkezni stb. Nincs pénz, ezt is meg kell mondani. Nem is beszélek arról, hogy nálunk a százezer hold szőlőben 1500 hold van a termelőszövetkezet kezén. Itt is késnek rendeletek, hát már mióta kérjük, a kormány hozzon ki egy intézkedést, ami szabja meg, hogy milyen formában, milyen területeken, milyen fajtákat telepítsünk. Akarjuk vagy nem akarjuk, ez a bizalom aztjelenti, hogy 3000 holdon ez az új szőlő befut kisparcellán. Gondjaink nőnek. Most már talán egy lesz. Mi lenne a javaslatunk ezzel a kérdéssel kapcsolatosan? Nekünk az a véleményünk, hogy mindenekelőtt azt kellene biztosítani, hogy az egyéni dolgozó parasztoknak ne legyen kifizetődő a tojást, a primőr árukat fölvinni Budapestre, az iparvidékekre, hogy ne tegye zsebre azt az árrést. Véleményem sze787