A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

tálat alapján a kormány mind az ötezer Ft-ot be kell ruházza, mert így a belterjesség csak óhaj marad. Szóval ott van egy tudatosság, tervszerűség, politikailag, gazdaságilag is. És lehet, hogy furcsának fogják ítélni, de én a kettőt úgy érzem - együtt kell alkalmazni, [sic!] Utaljak arra, hogy Siroky elvtárs beszélgetése során legmegkapóbb az volt, hogy nagyon hosszadalmasan beszélt, hogy az elvtársak nekünk az anyagi körülményeket a termeléssel rendbe hozni [sic!]. Hát akkor a véleménye a szocializmusról eszerint alakult. Egyébként, helyesen, a konferencián fő pontként erről beszéltek, mert ez a marxizmus lelke, hogy az emberek léte. Hát akkor ott valamit csinálni is kell. Mert így szakadás lesz a politika, a szó és a tett között. Én nem tudok mást mondani, minthogy meg kell maradnunk a kettős feladat mellett, ilyen értelmezésben, amint mondtam, ez különösen áll az olyan megyéknél, mint a miénk. Területileg a legnagyobb megye, másfél millió hold, 800 000 hold szántó, 100 000 hold szőlő. Vagy bekövetkezik, ami korábban, aminél csak a tatárjárás volt rosszabb, de csak annyiból, hogy durvább módszerekkel csinálták. A törökjárás már jobb volt, mert a törököknek volt annyi eszük, hogy legalább a hordókat tartsák meg, mert a bort jövőre is meg kell inni, és tartani kell. Hát ez tény, elvtársak, hát a szőlőnknek a 20%-a jó állapotban van. Ha úgy dönt a Központi Bizottság, én el tudnám képzelni azt is, hogy legyen bizonyos adminisztratív intézkedés. De ezt nem tehetjük. Én ezt nem javasolhatom. Gazdasági vonatkozásban még lehetne, de ez összefügg a munkás-paraszt hatalom szövetséggel. Szóval, nem tehetjük, úgyhogy erről nem is beszélek. De hogy többet kell adni a mezőgazdaságra, az biztos. A bolgároktól vegyünk át más dolgokat is, bár jó lenne, hogyha megnézhetnénk. Szóval nem azért, hogy én személy szerint utazhassam külföldre, bár sokan mennek külföldre, de azért a mezőgazdaság átszervezésének mi vagyunk a felelősei. Gondolom, hogy mirajtunk verik el a port, ha nem úgy, ahogy a párt kívánja [sic!]. No de amint az ember kiveszi, ott vannak más tapasztalatok is; Apró elvtárs beszélt róla, kisebb terület, jobb gépi ellátottság. És le fogunk maradni, elvtársak. Hát én nézem, mert ugye bizonyos megyéhez viszonyítottan hasonlóak vagyunk. De hát most mit csináljunk? Modern módon telepítik a szőlőt, termelik a zöldséget. Hát le fogunk maradni, akkor mit csinálunk a homokkal; a nyolcezer holdnak fele futóhomok. Ez nem kiagyalás. Az élet követelte, hogy Bács megyében a homokon szőlő legyen, ez tradíció. Ha mi ezt nem csináljuk, ha nem tudunk ilyesvalami pátoszt is teremteni, a természet, az ésszerűség követeli érvényesítését, akkor nem lesz átszervezés. Szóval ezért nem lehet másképpen csinálni. A paraszti jövedelem árpolitikai kérdésével kapcsolatosan szeretnék egykét észrevételt tenni. Elvtársak! Én magam is állítom, hogy nem igaz, hamis beállítás, hogy túlsegítettük volna a szegényparasztokat, hát mit adtunk? Termelési biztonságot, hogy megtalálja a számítását a termelésben. Szóval árpolitikai intézkedést. Azt magam is vallom, hogy egyes árak magasak. Bizonyos helytelen politikai megfontoltságból a MÉSZÖV, az élelmiszeripar jobban segítette zöldségtermelésben az egyénieket, mint a tsz-eket, sőt van olyan félreértés, hogy manapság szerződötten könnyebben tud termelni az egyéni paraszt, mint a szövetkezeti. Ilyen problémák vannak, ezt rendezni kell. Gondolom, hogy a dolgot két részre kell bontani, amint helyesen ebben a vitában kialakult, a 786