A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

év alatt alapvetően megváltozott. Megmutatkozik ez a 30-i gyűlésben, megmutatkozik abban, hogy például a MAVAG-ban, a Ganzban, ha megjegyzéseket tesznek a pártvezetőkre, a párton kívüli munkások utasítják vissza. Vonatkozik ez a műszaki értelmiségre is. Általában az a véleményük tekintélyes részüknek, hogy nagyon becsületes, igazi emberek vezetik a pártot. De hozzáfűzik azt nagyon sokan, hogy a párt politikája jó, rendes elvtársak a vezetők. Meg kell itt mondani, hogy a Központi Bizottságban ilyen szempontból kiugrik két elvtárs: Kádár és Marosán elvtárs. Többet kellene még szerepelni a többi elvtársnak is. Ezt a két elvtársat, túl azon, hogy tisztelik, nagyon szeretik is. Ezt a párton kívüli munkások is mondják. Elmondják azonban, hogy jó a párt politikája, de lent nem egészen az valósul meg, torzulás van jobbra és balra, és bizonyos dolgok nem nagyon tetszenek. Ilyen például a nyereségrészesedés. Egészen másképp látják ezt a munkások, mint ahogy azt mi a részükre mondunk. A másik kérdés a bérezés. Kádár elvtárs elmondta, hogy nem politizáltunk ezzel a kérdéssel. Nem is tudtuk, hogy ez így lesz, nem tudtuk, hogy ez kijön. Van úgy, hogy ilyen dologról előbb tudnak az üzemben, mint a pártszervezetben. Nem véletlen, hogy ez a MAVAG-ban úgy sikerült, ahogy sikerült. Ilyen dolgok a párton kívüli munkások körében problémát okoznak. A párton kívüli értelmiségről, és elsősorban a műszaki értelmiségről. Azokkal a műszaki értelmiségiekkel, akik közvetlen kapcsolatban vannak a termeléssel, nincsen különösebb probléma. Eléggé egységes ellenséges tömbben állnak velünk szemben, [sic!] Szidták a pártot, a kormányt. A Ganz Vagonban is megnéztük ezt a kérdést. Kiderül, hogy nem is olyan egységes a műszaki tömb. A fiatal értelmiségiek a Vargától

36 és a többiektől félnek, mert azoktól függ az előmenetelük. 3-4 csoportra osztottuk a műszaki értelmiséget, megállapodtunk abban, hogy szétbontjuk őket, és úgy fogunk foglalkozni velük. Elég egységesen ellenségesen állnak velünk szemben. Az értelmiség másik részénél pedig meg kell említeni még egy dolgot, ami nagyon fontos. Van egy ilyen nosztalgia egyeseknél, akik azt mondják, hogy a magyaroknak semmi sem sikerül, becsaptak bennünket még Nyugatról is. Van egy bizonyos közömbösség. És ugyanakkor a mi pártszervezeteink tagjai nagyon jól érzik magukat egymás között, hogy legyőzték a párton kívülieket. De nem győzték meg őket. Itt is azzal kell törődnünk, hogy tényleg szétválasszuk őket. Október 30-hoz szeretnék még hozzászólni. Az a kérdés merült fel bennem, amit Marosán elvtárs felvetett. Hogyan lehet, hogy 1 év alatt ilyen nagy változáson mentünk keresztül? Ugyanazon a téren - ilyen óriási tömeglelkesedés. Nagyon elgondolkoztató. A kerületből 25 000 ember volt kint. Máskor május elsején nem jött el ennyi ember. A MÁVAG-ból akik kint voltak, azoknak kb. 50-60%-a párttag vagy KISZ tag. A többi pedig nyilván párton kívüli és zömében szimpatizáns. De voltak sétálók is. Azt is megállapítottuk, hogy ezek nem nagyon szimpatizánsok. A Május 1. Ruhagyárból az egész társaság kijött a gyűlésre, de leköpték azt az elvtársat, aki a szovjet katonák sírjára gyűjtött. Nagyon jónak bizonyult, hogy nem erőszakoskodtunk senkivel. Néhány szóval elmondták a gyűlés politikai jellegét, és nagyon szívesen jöttek az em72