A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

berek. Ez a tömeg nagyjában és egészében politikailag mellettünk áll. Minden oldalról nagy az elismerés. Hogyan történhetett ez ennyi idő alatt? Úgy gondolom, hogy azért, mert nem vesztette el a pártái gyökerét a népben. Nem vesztette el még tavaly októberben sem. Ha lett volna irányítás, vezetés, nagyon sokat lehetett volna tenni. Úgy gondolták, hogy a szocializmusért harcolnak. A tömeg a szocializmust akarja, és azért is ment el a Köztársaság térre, mert úgy látja, hogy a meglévő hibák ellenére is a kormány és a párt munkája megmutatja, hogy szocializmust csinálunk. GÁSPÁR SÁNDOR elvtárs: Néhány ténnyel - saját tapasztalataim alapján ­szeretném kiegészíteni Kádár elvtárs szavait. Ismeretes, hogy az októberi ese­ményeket a haladó munkásmozgalom sínylette meg legjobban. Például Franciaországban a szakszervezeti mozgalom egysége éppen a megvalósulás útján volt, és a magyar események ezt teljesen megzavarták. De hasonló je­lenségeket okoztak a magyar események Olaszországban és más kapitalista országokban. Kádár elvtárs azt mondja, hogy a gazdasági bojkott is nagyjából vissza­szorul azok közé a keretek közé, amelyek október előtt fennálltak. Meg lehet állapítani, hogy ezen a téren a helyzet jobb, és már messzebb tartunk, mint tavaly. Ezt olyan tények igazolják, amelyeket most tapasztaltam a szakszerve­zeti világkongresszuson a tőkés országok küldötteinek felszólalásai alapján. Az akcióegység ma már sokkal szélesebb alapokon van meg, mint bármikor október előtt volt, és ebben a magyar eseményeknek is most már szerepük van. A kapitalista országok küldöttei a magyar eseményeket három vonatko­zásbanjói fel tudják használni. 1. Bizonyítani tudják, hogy a magyar esemé­nyek mennyire szerves részét alkotják annak a machinációnak, amely a Szov­jetunió és a népi demokráciák ellen indult. 2. Az egyes jobboldali munkás­mozgalmi vezetők, vagy szervek vezetői a magyar események kapcsán sokszor messzebbre mentek, mint a kormányuk. Az akcióegység szélesítésének ko­moly programja ez. 3. A Magyarországon lényegében egy esztendő alatt tör­tént ilyen méretű gazdasági és politikai konszolidációt a nemzetközi mun­kásközvélemény nagy megelégedéssel fogadja. A 160 millió szervezett munkás közül 106 millió munkás képviselője volt ott, és fogadta el határozatnak, hogy a magyar munkás-paraszt hatalmat tá­mogatják. És a munkásosztály érti a magyar események jelentőségét. Az is segít most már, hogy magyar menekültek vannak az egyes országok­ban. Ezzel kapcsolatban két dologra hívták fel a figyelmet, amelyen érdemes elgondolkodni. 1. Nem helyes, hogy mi ebben a kérdésben még mindig védekezünk, sajnáljuk, milyen kár, hogy elmentek. És ez mutatja, hogy ná­lunk hibák vannak. Nem kellene ilyen tragikusan venni. Gondoljunk arra, hogy Ausztriából például 3 év alatt 6 millió munkás ment ki [sic!]. 2. A mi külképviseleti szerveink részéről a disszidensek visszahozatalát aktívabban kell csinálni. A külföldi elvtársak ugyan támogatják őket, de a külképviseleti szerveink nem elég aktívak. Ezen nekünk érdemes elgondolkodni, esetleg tenni is valamit, hogy hazajöjjenek azok, akik akarnak. Kádár elvtárs foglalkozott a munkásosztály politikai hangulatának a hul­lámzásával. Szerintem ez a kérdés egy kicsit le lett egyszerűsítve. A felada­73

Next

/
Thumbnails
Contents