A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

ták egy sor dologgal, én csak egy-kettőt említek meg. Részt vettem a tanácsak­tíván is, és azok is erre hívták fel a figyelmet. Beszéltek egy 35-ös és egy 28-as lakásrendeletről. Előfordult a VIII. kerületi tanácsnál, hogy kiutalták egy disszidens kisiparos lakását egy háromgyermekes családnak. Visszajött a kis­iparos, és visszakövetelte a lakását. A kerület nem ítélte vissza a kisiparosnak. A Fővárosi Tanács ezzel szemben kiutalta. A vége a dolognak az lett, hogy a Fővárosi Tanács fegyelmit indított a kerületi tanácselnök-helyettes ellen, mert a Fővárosi Tanács határozata ellenére mégis a munkáscsaládot hagyták a lakásban. Ebből azt látják, hogy rosszabbul járnak a munkáscsaládok. Ilyen rengeteg van. A házak államosításával kapcsolatban többször tárgyal­tunk, de nem tudunk zöld ágra vergődni; előfordul, hogy egyesek két eme­lethez is hozzá tudnak jutni. Ugy tudom, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoznak. Az orvosegyetemről 800-an jöttek ki a 30-i gyűlésre. Ebből 600 hallgató, 150 ún. egészségügyi középkáder és 50 között [sic!] voltak orvosok is, tehát oktatók. Ennyi jött a kb. 1000 orvosból. A professzorokból mindösze három párttag van, és nagyon jól élnek ezek az oktatók, nagyon jól támogatják egymást, és a hallgatók is úgy látják, hogy ezektől kell félni és nem a párttól. Ezeknek van tekintélyük és nem a pártnak. Ez nagyon rossz dolog, és tehe­tetlenséget éreznek az elvtársak. Tudnék még egyéb dolgokat sorolni. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni, mert ez, különösen értelmiségi te­rületen, nagy felháborodást keltett. Ez a szilencium kérdése. Mészáros Agi, 34 Bessenyei 35 hat hónapra, hat hónapos szilenciumra lettek először ítélve. Ezzel mi, hogy úgy mondjam, felvágtunk, és ezzel általában megelégedtek. Nem mondták, hogy sok, de mégis valami. Egyszer csak halljuk, hogy Bessenyei Pozsonyba utazik, új darabot próbál, és régiekben játszik. Nem is közölték velünk. A hatása ennek nagyon rossz. Vannak ehhez hasonló jelen­ségek, és erre külön nagyon felhívták a figyelmemet. Az a vélemény alakult ki, hogy a kulcshelyeken kommunisták vannak, de nemigen tudnak ezek az elvtársak rendet teremteni, nem jól válogatják meg munkatársaikat. Én most általában beszélek, de tudnék még példákat mondani. Elmondják a mi munkatársaink, hogy az üzemi munkások összeülnek, beszélgetnek, és ez a téma. Én ezt személyesen nem tapasztaltam, de az üzemi instruktorok el­mondják. Azt hiszem, nekünk erre fel kell figyelni, és bizonyos területeket komolyabban kézbe kell venni. Ez az erkölcsi bizonyítvány dolog nagyon jó határozat, egész fellelkesültek a mi munkatársaink, de azt is mondják, hogy ez csak egy kis részét oldja meg a problémáknak. Ez ugyanis elsősorban a büntetett előéletűekre vonatkozik. Nehéz megfogni azokat, akik nem büntetett előéletűek; fasiszták. A tömegkapcsolat területén vannak komoly eredmények tanácsi és nővo­nalon egyaránt. Részt vettem egy tanácsaktíván és egy 200-as nőaktíván. Van­nak tömegkapcsolataik. Például nálunk a jelölőgyűlések nem sikerültek rosz­szul, és a kommunista tanácstagoknak nagyon jó tömegkapcsolatuk van. De még ezek az elvtársak is nagyon messze vannak attól, hogy a párton kívüli asz­szonyok és lakók rájöjjenek arra, hogy a kommunisták rendes emberek, akik éjt nappá téve dolgoznak a nép ügyéért. A párton kívüliekről, elsősorban a munkásokról. A kérdés az, vélemé­nyem szerint, hogy van-e minőségi változás az elmúlt hónapokban a párton kívüli munkások párthoz való állásában. Véleményem szerint van. Valami egy 71

Next

/
Thumbnails
Contents